2016. augusztus 27., szombat

álmatlan denevér

Mire jó az indiánnév, ha nem arra, hogy egy könyvjelzőgyártás közben hirtelen felindulásból megírt szabadvers címe legyen?
  Nem, most amúgy nem kínoz az ewa-komplexus, rajta már rég túljutottam. Most egyszerűen csak árnyéknak érzem magam. Átlátszónak. Álmatlan Denevérnek.

Álmatlan Denevér
lerágott csont. nem is csak egy,
egy teljes csontváz.
a kávé legyen a radius;
lerágtam róla a fekete lényeget –
maradt a kalcium.
lerágtam az identitást is a femurról
(ő ott lakott, hisz vastag volt és erős)
le a szavakat a claviculáról.
énekhangot a hyoideumról,
kézügyességet a metacarpaliákról,
és csodálkozom, miért tűnök ilyen
bámulatosan üresnek.
tükörképnek halvány vagyok,
árnyéknak túl erős. álmatlan denevér
lettem, éjszakánként könyvek közt
csapongok, és torz jajszavakkal
tájékozódva várom a Rózsásujjú Hajnalt.
s a lerágott radius valódi tulajdonosa
valahol egy távoli balkonon dohányozva
újabb nagyszabású gondolatokat teremt.
ketten dudálunk a kólaszínhajú
legény csárdájában, ő jazzt, én rockot.
és berezonálnak a csontok;
hús után rikoltanak. mi van, ha
rothadt volt az identitás,
ólmos féltékenység mérgezte?
belülről emészt most, öklendezem.
bár maradtak volna a csontok
inkább feketék.

2016. augusztus 7., vasárnap

mégse robbantottak fel!

Mondtam, hogy írok a párizsi nyaralásomról, ugye? Hát persze, hogy mondtam, a sasa soha semmi mást nem csinál, csak pofázik.
  Jelenleg az egész család azon munkálkodik, hogy még szarabbul érezzem magam a bőrömben, mint amúgy tenném, és különben sincs kedvem részletesen leírni mindent, mert tavaly júniusban már végigjártam pontosan ezt az útvonalat. Mármint a múzeumokat. Asszem tavaly más úton mentünk (Párizs előtt más városokban is megfordultunk).

Tehát, vasárnap reggel elindultunk, és hétfő reggel meg is érkeztünk Disneylandbe, és ez így túl részletes lesz, máshogy fogom írni.

Vasárnapi program: kocsiban ücsörgés egy igazán mulatságos könyvvel, amit angolul is kiválóan élveztem.
Észrevételek: Németországban van egy kisváros, amit Ramsteinnek hívnak, és az osztrák benzinkutakon palackban árulják a Vitatigrist.

Hétfői program: Disneyland Paris.
Észrevételek: tavaly kihagytam pár szórakoztató attrakciót, és valamiért hihetetlenül feldobta a napom, hogy a kalóznak/hercegnőnek/kocsisnak/egyéb ilyesminek öltözött emberek a játékok bejáratánál hatalmas mosollyal és vidám "Bonjour!"-ral köszöntöttek. Létezik még kedvesség a világon, csak egyes dagi fekete kölykök nem vesznek róla tudomást, és az ember seggébe másznak a Mickey egér házban.

csak hogy fájdítsák a toronyba fellépcsőzéstől amúgy is zakatoló szívemet
Keddi program: hosszú-hosszú Szajna-parti séta, majd Invalidusok, Eiffel torony, szajnai sétahajózás.
Észrevételek: minden műemléknél állig felfegyverkezve állnak a katonák, és mindenhol szigorú táskaellenőrzés van. Mélyen elszomorít, hogy eljutottunk idáig. Merre tart ez a nyomorult világ?

Szerdai program: Fragonard Parfümmúzeum, Saint-Sulpice templom, Sorbonne, Pantheon, Luxembourg-kert.
az ő könyve is kötelező idén - ez itt csak a sírja
Észrevételek: a bouquiniste-nek nevezett régiségárusokon kívül más is árul régi könyveket elég olcsón. Az Operától a Quartier Latinig tartó sétánk alatt egy könyvesboltra bukkantam, ahol 20 centet kértek egy könyvért. A Búcsú a fegyverektől francia kiadásáért ugyan 2 eurót is fizettem, valamint otthagytam még ötöt egy bouquiniste-nél egy Harry Potterért. Megérte.
  A Luxembourg-kert szökőkútjában félméteres vitorláshajókat lehet úsztatni. Előbb-utóbb kijönnek a partig, és olyankor a biliárddákóhoz hasonló botokkal lehet visszataszítani a halak közé. Bámulatos, mennyi embert leköt, és milyen vicces szórakozás ez.

Csütörtöki program: Versailles, Cimetière du Père-Lachaise, Sacré Coeur.
Észrevételek:  a bakancslistámon (amit talán majd egyszer meg is osztok veletek) szerepelt egy olyan pont, hogy a Montmartre-on kávézni. Ha szigorúak vagyunk, ezt kipipálhatnám, de olyan pocsék volt a társaság, hogy sem a macskaköves utcácskákat, sem a kapucsínómat nem tudtam kellően kiélvezni. Majd ha Márkkal eljutok odáig, kipipálom azt a bizonyos pontot.
  A Versailles-ba emeletes vonat, úgynevezett RER visz ki. 

Jim Morrison sírja & a Sacré Coeur

tavalyi találkozásunk
Pénteki program: Notre Dame, Sainte-Chapelle, Louvre, Tuileriák, Champs-Élysées, Diadalív.
Észrevételek: a Louvre-ban végre találkozhattam férjemmel, az írnokkal. Többezer éve vár rám, mit számít neki, hogy ilyen ritkán találkozunk!
A Champs-Élysées-n van egy Disney-bolt, ahol gyönyörű babákat és plüssöket lehet kapni. Na, én vetettem magamnak egy Stitchet, és most már igazi stitch bitch vagyok.

Szombati program: hazaút, egy még szórakoztatóbb könyvvel és egy puha, kék plüssel a kezemben. Vasárnap reggel fél hétre itthon is voltunk.
Észrevételek: reggel a parkolóházban öt percen keresztül magyaráztam az ott dolgozó bácsinak, hogy miért nincs kártyánk, és hogy távozni óhajtunk, ezért engeggyenmáki. Útközben megálltunk Strasbourgban, és hát, igaza volt Sárának. Gyönyörű az a belváros.


Egyéb észrevételek: 
  • minden tele van japán éttermekkel, kétszer is sushit vacsoráztunk
  • híztam
  • sikerült alkudnom a szuvenírjeink nagy részének az árából
  • ha valamit mondtam, mindig belevágtak a szavamba, vagy meg se hallották, és utána rákérdeztek ugyanarra a dologra, amit egyszer már elmeséltem. Egész héten ezt csinálták, főleg idösapám
  • csak tolmácsnak voltam használható
Más nagyon nincs. Holnap reggel indiántáborba indulok, életemben másodszor, erről szintén várható majd egy bejegyzés. Addig is összepakolok, kiolvasom a mára maradt kábé 350 oldalt két különböző könyvből (ez és ez), és megvárom Márkot, aki persze Pesten van, és ki tudja, lesz-e ideje legyantázni a lábamat. Na sebaj, proton leszek és pozitív, indiántábor közeleg.

Egy hét múlva jelentkezem. Addig is legyen jobb kedvetek, mint nekem.

A nap kérdése: hogyan keletkezett az Eiffel-torony?