2016. szeptember 19., hétfő

hazai ázsiai

Üdv mindenkinek a konyhából!
Tudom, fura, tekintve, hogy a rántottánál megakad a konyhaművészetem, de ne aggódjatok, anya főzött helyettem.


  Az elmúlt két napban a megszokottnál jóval több ázsiai eredetű kaja került a gyomromba, a kínai része ráadásul házilag készült. Arra gondoltam, megosztom veletek a kitűnő szezámmagos csirke- és pirított tészta-receptemet, meg még úgyis keresgélek itt jobbra-balra aztán majd lesz valahogy.
  Szóval.

Szezámmagos csirke
Hozzávalók:
  50 dkg csirkemellfilé
  A bundához: 200 g búzaliszt, 1 db tojás, 1 csomag sütőpor, 1 csapott mokkáskanál étkezési keményítő, 1 ek étolaj, 1 csapott mokkáskanál só, 7 ek víz (nekem több kellett)
  A mázhoz: 2 ek ecet, 4 ek kristálycukor, 3 ek méz, 2 ek olaj, 1 tk Piros Arany vagy Erős Pista (én chiliszósszal csináltam), 4 ek szezámmag

Elkészítés:
A csirkemellet besózzuk, apró darabokra vágjuk. Egy tálban masszává keverjük a bunda hozzávalóit, majd a húst ebbe beleforgatjuk, aztán olajban aranybarnára sütjük (a bunda teljesen fedje be a húst). A máz hozzávalóit egy lábasban összekeverjük, és forrásig melegítjük. Kicsit hagyjuk állni, aztán beleforgatjuk a kisült csirkedarabkákat.


Pirított tészta
Hozzávalók: 1 nagy vöröshagyma, 1 nagy lilahagyma, 1 nagy sárgarépa, 1 nagy fehérrépa, fél kígyóuborka, kevés édeskáposzta, só, cukor, sötét és világos szójaszósz, édes-savanyú chiliszósz, spagetti (zöldség gyanánt én összesen egy hagymát, egy répát és egy patiszont tettem bele, szójaszószból csak egyfélénk volt, a chiliszószunk meg nem édes-savanyú, de így is nagyon finom lett)

Elkészítés: A zöldségeket vékony csíkokra szeljük. A hagymát kis olajon pirítani kezdjük, majd hozzáadjuk a többi zöldséget is. Hozzáadunk egy csipet sót és egy kávéskanálnyi cukrot, 3 kanál szójaszószt (1 kanál világos, 2 kanál sötét), és 1-2 kanál chiliszószt (attól függ, mennyire szeretnéd csípősre). Közben megfőzzük a spagettit, leszűrjük, a zöldséges raguhoz tesszük és kicsit átpirítjuk az egészet.

A pirított tészta, mivel üvegtészta helyett spagettiből készül, nem lesz annyira vékony és barna, mint amit a kínai éttermekben kapni, de nagyon finom.



Ma következett a japán kaja, vagyis az örök klasszikus sushi. Anya járt ma a Lidl-ben, és elhozta nekem a bolt utolsó megmaradt sushi boxát. Le volt árazva, mert ma járt le a szavatossága, gyorsan meg kellett hát ennem. Imádom a sushit, öngyilkos módon még egy kis wasabit is tettem rá, de még ez sem tudta elrontani. Képem sajnos nincs róla, mert eluralkodott rajtam az Ázsia-láz, és hihetetlen sebességgel tüntettem el ötórai vacsorám alkalmából.

a kép WeHeartItos, de az én sushim pont ugyanilyen volt
Legközelebb talán megpróbálkozok valamilyen miso-féleséggel, október elején megejtek egy ilyen cuki kis turmixdiétát, hátha eltűnik a felesleg a hasikámról, amit a közeli hozzátartozóim bőrnek becéznek.
  Szóval jó étvágyat nektek, Mélyen Tisztelt Olvasóim, egyetek evőpálcikával, ahogy azt én is tettem, és nézzetek animét. Mondjuk Shinsekai Yorit, amit én is néznék, ha nem kéne tanulnom és olvasnom.
  Áh, mindegy is. Sayonara!


2016. szeptember 10., szombat

filmmaraton 3.0

Lehetetlen hosszú távon kibírni Arany Jánost meg a versenyét, és elfogyott a varrnivaló, szóval hosszú idő óta először újra filmnézésre használtam az éjszakát.
  Márkkal nemrégiben megnéztük a Deadpoolt, mert mindkettőnknek szolidabb (értsd: nem lövik le hatszor Bruce Willist) akciófilmhez volt kedve, és a Rockyba is belekezdtünk, de még a legelső bokszmeccs alatt elaludtam.
  Herczegnő filmlistája meg ugye a telefonom jegyzetei közt van elmentve, így onnan nem tudtam szemezgetni. Ráadásul Márk előre megtudta, miket fogok nézni, én ezen kivágtam a hisztit, hogy "ha ismerik a szándékaimat akkor én sebezhetőnek érzem magam (amúgy ki nem?)", de aztán leléptünk gördeszkával és felültünk a vasúti felüljáróra dohányozni. Szimpla kis szabályszegés, semmi több.
  Ennyit az előzményekről, íme a ma éjjeli programom:

YU-GI-OH!
(遊☆戯☆王)
Én is gyűjtöttem a kártyákat, de sose tudtam velük játszani. Néhány hete Márk az orrom alá dugta a dévédét. Mondtam, hogy nem kell, majd megnézem otthon, és most ugye tényleg meg is néztem, csak hát időközben kiderült, hogy mint minden más, ez is Ewától származik. No nembaj, minden hasonlóság a véletlen műve, és különben is, ez a film elég vacak. A Bakuganra emlékeztet, abban is egy játék volt a dolgok középpontja, kártyákkal dobálóztak, figurákat idéztek meg, akik kinyírták egymást. A Yu-Gi-Oh! is lényegében két (kártya)ütközetet mutat be egy kis egyiptomi hókuszpókusszal megspékelve, ezen kívül nem történik semmi, csak a szokásos hősködés egy alteregón keresztül, és meg fogom kérdezni Márkot, hogy ő mikor látta ezt a filmet (mesét) utoljára.

teljes film itt

AMY - AZ AMY WINEHOUSE-SZTORI
(Amy)
Amikor ez a film a mozikba került, Márk azt mondta, menjünk el és nézzük meg. Akkoriban nekem Amy még csak egy drogost jelentett a sok közül, viszont tudtam, hogy neki is Ewához van köze, és javasoltam is Márknak, hogy vele menjen el moziba. Végül nem ment, én meg szép lassan megismertem és megszerettem Amyt, meg mindent, amit ő jelent.
  A film struktúrája fantasztikus volt. A legtöbb film, amit emberekről, bandákról vagy bármi hasonlóról forgatnak, különböző szakemberek/hozzátartozók kanapéra ültetéséből és beszéltetéséből áll. Itt Amy családja, barátai, menedzserei, orvosai narrátorként funkcionáltak, és amatőr, saját készítésű vagy rajongói felvételekből és koncertfelvételekből volt összevágva.
  Amy is egy meg nem értett, tipikus művész. Aki nem akarja szeretni, az elmondja minden drogos alkoholistának, és fittyet hány arra, hogy a drogra a férje szoktatta rá, és nem tudta kezelni a pár hét alatt szerzett hírnevet. Ezzel ő maga is tisztában volt. Rossz családi háttér és rossz szerelmi viszonyok tették tönkre, és közben végig áradt belőle a zene szeretete, a hangja csodálatos, erős, karakteres maradt, Grammyt nyert, és még sorolhatnám, de befejezem a fangörlködést.


ÁDÁM ALMÁI
(Adams æbler)
Ennek végre semmi köze Ewához. Amikor Kapolcson voltam, és a minipennát vettem a göndör hajú fickótól, ő mondta, hogy ha író akarok lenni, olvassak sokat (főleg drámát), és nézzek sok filmet (főleg dánokat meg skandinávokat). Ő ajánlotta ezt a filmet is, és azóta meg akartam nézni, de csak most volt rá időm/hangulatom/alkalmam.
  Ez a film fura. Nincs összehasonlítási alapom a többi északi filmmel, ezért nem is mennék bele mélyebb elemzésbe, nézzétek meg. A közmunkára küldött Adam megjelenik egy elképesztően naiv és csapongó gondolkodású papnál, aki a film végére egészen máshol domborodó arcberendezésre tesz szert, és almás lepényt akar sütni. Közben isteni és ördögi erők szövetkeznek a háttérben. Minden csupa helyzet- és jellemkomikum, amolyan nem-tudom-eldönteni-hogy-itt-most-szabad-e-röhögni-vagy-sem hangulatú, végtelenül abszurd szituációk sora különc karakterekkel és egészséges mértékű drámával és Jason Statham magyar hangjával.
  Igaza volt a göndör hajú fickónak.


Utóiratként mesélek még egy filmről, aminek az első felét Márkkal néztem meg, aztán önként aludni mentem, és ma, még a konkrét maraton előtt fejeztem be. Ez a film a

MELLÉKHATÁSOK
(Side Effects)
Szirmai kritikája keltette fel az érdeklődésemet. Erős a gyanúm, hogy első nekifutásra azért választottam inkább az alvást, mert pontosan tudtam, hogy milyen érzés depressziósnak lenni. Tudtam, min megy keresztül a főszereplő Emily, és ezt nem mondhattam ki hangosan. Ma, amikor a második felét is láttam a filmnek, megállt bennem az ütő: milyen mesteri hazugságokra képesek az emberek, mi mindent tesznek meg némi pénzért, hány különböző nézőpontból látszik másként egy bizonyos betegség. Ennél többet nem mondhatok spoiler nélkül. Lenyűgöző film, de hangulat kell hozzá. Ügyesen kell sakkozni vele, hogy ne taszítson mélyebbre annál, ahol vagy.
  És higgyetek nekem, Channing Tatum halála mindig elkedvteleníti az embert.

2016. szeptember 5., hétfő

csikkek

Emlékeztek erre a bejegyzésre, Mélyen Tisztelt Olvasóim?
Na, csak egy matek- meg egy fizikaóra kellett hozzá, és már kész is van.

Csikkek

Cigiszagú pulcsiba burkolózva ücsörgök az erkélyen, meztelen lábammal a csikkeket rugdosom. Bentről zene dübörög. Hiányzol a kávém illatából, a kócból a hajamban. Hiányzik a tested melege - akkor nem kéne ez a büdös kölcsönpulóver. Hiányzol a fényekből, mert hiába szép a hajnal, ha nem süllyed el a szemed barna örvényében az első kósza napsugár.
  A kávém túl forró. Pont úgy perzseli a torkom, ahogyan az érintésed szokta égetni a bőrömet. Hiányzik ez a forróság.
  Mindenem fáj, pedig egész eddig bátran dicsekedtem fűnek-fának, hogy én nem tudok másnapos lenni. Talán tévedtem, vagy talán az üres gyomrom a baj forrása. Te tudnád. Tapasztaltabb vagy nálam.
  Hirtelen Léda vágódik ki mellém a balkonra. Nem tudom eldönteni, hogy a kezében tartott focicsapatos bögre tartalma gőzölög, vagy a cigarettája füstöl. Először észre sem vesz, de aztán kis híján megbotlik a lábamban.
  - Jesszus, Gréta, mióta vagy itt?
  Megmondom, hogy még sötét volt, amikor kijöttem. Sose volt jó időérzékem, emlékszel?
  - Hát, mi most keltünk fel. Ez még az ébresztő, nem kapcsolta ki senki, mer' amúgy jó szám.
  Ráhagyom, hogy az, noha pont olyan semmilyen, mint Léda és a társaság nagy része. Isznak meg dohányoznak, és úgy tesznek, mintha ebből állna a világ. Hogy utálod te ezeket is! Ha tudnád, hogy jobb híján ilyen alakokkal ittam az olcsó vodkát tegnap este...
  - Ez a Dávid pulcsija rajtad?
  Bólintok, hogy igen, és rád gondolok.
  - Gáz van?
  Mellém telepedik, rám száll a füst, marja a szemem és kaparja a torkom. Nem mondhatom el, hogy elhagytál, azt sem, hogy jogos volt. A szavak a kávémba fulladnak. Már nem éget annyira, de túl édes.
  - Ha róla van szó, hidd el, hogy szeret téged.
  Hát elég szarul csinálja, mondom. Léda elnyomja a cigarettáját, a csikket a többi közé hajítja, és visszamászik az ablakon, be a szobába. Egyedül maradok, egy pillanatra a zene is elhallgat bent, majd valami más szólal meg, egy mély hang a "ki-bebaszott tiszteletet" keresi. Te biztos ismered ezt a dalt, műveltebb vagy nálam. Mindenről van véleményed, ki is mondod, magabiztosabb is vagy, mint én. És mégis én rontottam el.
  Ablak csapódik felettem, lábak dobognak, Léda felordít, hogy ne menj ki, mer' kinn a Gréta. Hát mégsem olyan bumfordi ez a lány.
  Egyre melegebb van, már nem kell a pulcsi, de a hajam büdös lett. Szomjas vagyok, nem kívánom a kávét. Dehidratál, és amúgy is túl édes. Te csináltál mindig ilyen cukros kávékat, de sose szóltam, hogy nem ízlik.
  Fel kéne hívjalak. Léda szerint szeretsz.
  Hiányzik a szívverésed, az apró rándulások, amik ütemesen rángatják a melleden a bőrt. Hiányoznak a szempilláid, amikkel képes voltál csiklandozni az arcomat.
Léda kihajol az ablakon, és szól, hogy ipari mennyiségű rántottát sütnek, menjek, ha akarok.
  A napba nézek, és próbálok nem rád gondolni. Dávid Sopianae-t szív, Léda Camelt, a többieket nem tudom, nem is érdekel. A Sopianae csikkeket a pulcsi zsebébe szórom, a többit a helyén hagyom, és a félig üres kávésbögrével egyensúlyozva bemászom a szobába.