coffee book tag

Akkora kopistának érzem magam, hogy már tükörképnek kéne lennem, hiszen mindkét általam legnagyobb figyelemmel követett blogger is kitöltötte már ezt a kis taget, de hát könyv is, kávé is, úgy érzem, végre megértem egy ilyen bejegyzés közzétételére is.
  Ofkórsz, kicsit személyre szabtam ezt is, és a kávézási szokásaimat is becsempésztem a sorok közé.
  Főzz egy kávét, és olvass. Mármint előbb ezt a posztot, aztán ha felkeltettem az érdeklődésedet, bármi mást is, Mélyen Tisztelt Olvasó.

#1 feketekávé | egy sorozat, amibe nehéz belerázódni, de a rabjává válsz

Én nagyon sokáig nem akartam feketén inni a kávét, merthogy mi lesz, ha tizenöt évesen hozzászokik a szervezetem, és huszon-, harmincévesen már immúnis leszek a koffeinre. És tessék, rászoktam a hosszú kávéra. Hányadik időkorlátos fogadalmadat is szeged meg ezzel, sasa? Negyediket, ötödiket?
  Lényegalényeg, a sorozatnak, amit választottam, még csak az első két részén vagyok túl, de bármelyik pillanatban nekieshetek a maradék kettőnek. Választott sorozatom első kötete tehát:

Christopher Paolini: Eragon. 

Ez a könyv, ez a sorozat, ez a világ lenyűgöző. Paolini velem egyidős volt, amikor megírta az első részt, és rögtön alkotott egy nyelvet, különböző teremtményeket és rémségeket, gonoszokat és elbűvölő szépségeket, varázslatos jóságot. Tény, hogy az első rész kicsit nyögvenyelősen indul (főleg, ha láttad a filmet), de ne merészeld letenni ezt a könyvet, mert te "unod". Száz oldal múlva sírni fogsz, ha szünetet kell tartanod.

#2 borsmentás mokka | egy kifejezetten téli könyv

Sose ittam még borsmentás mokkát, és ha őszinte akarok lenni, annyira nem is vonz ez a név.
  Ide felhozhatnám a Belle és Sébastient is, mert ennek a történetnek egy jó része télen játszódik, az én választottam mégis:

Kati Hiekkapelto: Kolibri.

Több embernek kéne ismerni ezt a könyvet, mert zseniálisan felépített krimi, főszerepben egy magyar származású nyomozónővel, aki Finnországban él. Finnország majdnem egyenlő a téllel, és a regényben is pont jön a 'fél év éjszaka', amikor Anna megkapja az ügyet. Nem mondok többet, olvasd el.

#3 forró csoki | egy gyerekkori kedvenc

Szeretem a forró csokit, bár nekem ez inkább téli hangulatú ital, mint a számomra ismeretlen borsmentás mokka... Ráadásul olyan sokat olvastam már kisiskolás koromban (azelőtt pedig anya olvasott nekem), hogy nagyon nehéz kiemelni egy kedvencet. Ha mégis muszáj, akkor az:

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk.

Általában szerettem a kötelezőket (egészen hetedikig), és ez volt közülük is a legnagyobb kedvencem. Imádtam elképzelni a grundot a farakás-erődökkel, azt, hogy én is ott játszhatok egy olyan birodalomban, ami nekem sosem adatott meg. Hogy nálam alig idősebb fiúkban fedezhetem fel a bajtársiasságot, az önfeláldozást, az igazságtalanságot és az önzést.

#4 dupla eszpresszó | egy letehetetlenül izgalmas könyv

Susanne Collins: Az éhezők viadala. 

Egyszerűen imádom, imádtam már az elejétől fogva, két nap alatt olvastam el egy-egy részt. Disztópia, torz politikai szemlélet, társadalmi különbségek, forradalom, Josh Hutcherson lelki szemeim előtt... De hát ezt úgyis tudjátok.

#5 Starbucks | egy könyv, ami mindenhol ott van

Én a párizsi Starbucksokat szeretem legjobban, mert fenemód élvezem, hogy franciául kérem a kávémat, és Sarah-ként írják a nevem a pohárra. Meg a madridi Starbucksok is jók, mert ott angolul vettem cappuccinót. Az én sztárbákszos könyvem:

Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót!

Ez a könyv mindenhol szembe jön velem, és hihetetlenül zavar. Bánt a tudat, hogy ilyen népszerűségnek örvend egy könyv "kreatív rongálása", és hogy nem ez az első ilyen könyv, mégis ez kapott ekkora figyelmet. Az öcsémnek van egy pont ugyanilyen könyve sok évvel ezelőttről, ugyanilyen feladatokkal, csupán az a különbség, hogy annak a címe Nemkönyv.

#6 hipster kávézó | egy alulértékelt könyv

Ööö, hipster kávézó?

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Szabó Magdát egyszer már megutáltam, amikor rám kényszerítették az Abigélt, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Aztán el kellett olvasnom arra a rémes versenyre a Zsófikát, és adtam a néninek még egy esélyt.
  Itt tehát nem konkrétan a könyvre, hanem az írónőre gondolok alulértékeltként, és őt is elsősorban a saját korosztályom becsüli alá. Aki húsz fölött van, az mind imádja.
  A Mondják meg Zsófikának zseniális alkotás, itt bővebben is ömlengek róla.

#7 a tökéletes keverék | egy keserédes, és ezért tökéletes könyv

A tökéletes keverékben van egy kevés csokoládé és egy csipet vaníliás cukor. A tökéletes keverék maga a megtestesült

Janne Teller: Semmi.

Sokat gondolkodtam, mi a tökéletesen keserédes könyv, és végül a Semmire esett a választásom. Nincs még egy könyv (na jó, talán A Legyek Ura, de az kevésbé humoros), ami ennyire hűen ábrázolja az eltorzult erkölcsöt, az élet értelme utáni fejvesztett kutatást, a gyermeki naivitást és leplezetlen kegyetlenséget... Sipirc olvasni, Mélyen Tisztelt Olvasó.

#8 koffeinmentes | a könyv, amitől többet vártál

Ez az irodalmi bűntett egyértelműen a Beavatott-trilógia, és annak is leginkább a harmadik része:

Veronica Roth: A hűséges.

Nem, nem, nem és nem: egyszerűen fel nem foghatom, hogyan lehet így elrontani egy tök jól induló
disztópiát? Mi ez a génmanipuláció? Mi ez a hatásvadász féltékenység? Ez a két elbeszélő? Ez a sok halál? Förtelmes! Megcsonkítani, elégetni, megtiporni, és minden egyéb módon meggyalázni, ami nekem most a felindultságtól nem jut eszembe.

És ha már így a végére jártunk az általam bebarangolt irodalom gyöngyszemeinek/mélypontjának, hozzátok vágok még egy kis nyugizenét, csak úgy háttérzajnak az olvasáshoz, amihez remélem, meghoztam a kedveteket.
  Legyetek jók, olvassatok sokat!