Szervusz, Drága Olvasó!
Nem, nem a könyvről fogok írni, és nem, nem vagyok halottabb, mint amúgy, csak éppen változom. Millió apró szilánkra törtem a szívemet - ja, meg az Övét is -, és megpróbálom egy különböző, de azért tetszetős formában újraépíteni.
Nem, nem hagytam abba az írást, viszont nem tudom, hogy mi lesz a bloggal. Írjam meg azokat a remek hangulatú péntek estéket, amiket az 'örökbefogadóimmal' töltök a mi kis törzshelyünkön, vagy írjak a Trainspottingról, amiről elhittem, hogy az enyém, vagy a miénk, valami saját kis kapocs köztem és a Művész úr közt, aztán persze kiderült róla, hogy a rég elfelejtett démon ócska kis másolatának tűnnék ettől is? Vagy írjam le, milyen kiborító dolog egy szakítás? Vagy hogy mennyire leszarom az embereket? Mert amúgy általában ez a helyzet, és ez sokaknak nem tetszik. És mivel engem pont ez nem érdekel, bezárult a kör, lehet utálni, én majd vigyorgok rajta.
Hú, de sötétre sikerült ez az előbbi bekezdés. Talán lecsupaszítom majd ezt a blogot, és elkezdem elölről. Vagy kitörlöm, és újat kezdek. Vagy kitörlöm, és nem kezdek újat. De író leszek. Már csak azért is, hogy bosszantsam azt, akinek ez nem sikerült, és azt, aki szerint a művészek éhen halnak. De mivel ugyanez a személy azt is mondta, hogy nem vagyok művész, csak annak akarok látszani, duplán kicseszek vele. Csakazértis. Hogy végre élni tudjak. Köszönöm.
