Nos, rég csináltam ilyet, és már megint telezabáltam magam, szóval itt az ideje a megszokottnál tovább virrasztani. Ez egy cseppet tematikusabb filmmaraton lesz, mint az előzőek voltak, és nem zárom ki a gondolatot, hogy ezentúl is valamilyen szempont alapján választok filmeket az ilyen éjszakáimra. Most tehát csupa olyasmit fogok megnézni, amit valaki valahol valamikor megírt, és valaki más filmet csinált belőle.
Nézd el nekem, Drága Olvasó, hogy baromi kritikusan szemlélem az eredeti műhöz való ragaszkodást (talán azóta, hogy tizenegy évesen megnéztem a Harry Potter első részének filmváltozatát).
Mielőtt belecsapunk a lecsóba, elmesélem, mit néztem meg (Márkkal) legutóbb, ami szintén könyv alapján készült. Ez a film a
BATTLE ROYALE
(バトル・ロワイアル)
Ha valaki nem tudja, hogy ez a könyv előbb volt, mint az Éhezők viadala, könnyen azt hiheti, hogy annak a trilógiának a japán átiratáról van szó. Pedig ez előbb volt, és atyaég, de jól sikerült. Takami Kósunnak sikerült hatszázötven oldalban kifejtenie nekem egy fasiszta rendszer működését, az emberek megfélemlítésére szolgáló titkos kísérlet célját, és megismertetett velem negyven gyereket jellemvonásokkal, háttérsztorikkal, mindennel. Le a kalappal. Na de mit lát a vásznon az, aki nem olvasta a könyvet? Egy csapat húzott szemű kölyköt, akik változatos módon gyilkolják le egymást, és főszereplőink is egyik vérontásból rohannak a másikba egy darab üres perc nélkül, és így is két órás a film. A főszereplő Súját még talán megismerjük, de a többiekről semmit nem tudunk meg. Tudom, hogy lehetetlen volna ezt mind elmesélni egy filmben, de azért na. Így egy kicsit kétdimenziósak a karakterek. Az ügyetlen meghalásokon és kisebb-nagyobb átírásokon nem bosszankodom, a japánok talán nem egy kifejezett színész népség, a történetbeli módosítások meg messze eltörpülnek attól, ahogy például Tim Burton megerőszakolta a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei utolsó negyven percét.
Érdemes megnézni, de csak ha olvastad a könyvet. És olvasd el a könyvet. Nem bánod meg, tömény izgalom és vééér.
Akkor itt kezdődik az éjszakám. Lássuk.
AZ ÓCEÁNJÁRÓ ZONGORISTA LEGENDÁJA
(The Legend of 1900)
Alessandro Baricco Novecentocímű műve alapján készült ez az ugyancsak két órás film, a Tanár Úrral nemrég beszéltünk is róla, hát én most jól megnéztem. Kicsit lassú lefolyású, ám hihetetlenül okos és remek színészi alakításokkal és kellemes zongorajátékkal operál, és majdnem vissza tudja adni a Baricco által teremtett alakot. Nem volt olyan szívmelengető élmény, mint az olvasás, de hasonló lelkesedést váltott ki belőlem.
Ami viszont hihetetlenül felba felbosszantott, az az, hogy átnevezték a főszereplőt! Adott egy olyan tökéletesen hangzó név, hogy Novecento, és akkor valami idióta úgy dönt, hogy legyen inkább 1900, mert azt mindenki megérti. Borzalmas. A fickó azzal, hogy elvesztette a nevét, elvesztette a kifinomultságának egy kis darabját. Hüpp-hüpp.
Gyászomat félretéve, a film zseniális légkört teremt, a narratíva segítségével ügyesen kidolgozza a zongoristánk jellemét, könnyes-mosolygós történetét, szelíd humorát, töprengő természetét... újra beleszerettem, na. Nincs ebben semmi rossz.
GALAXIS ÚTIKALAUZ STOPPOSOKNAK
(The Hitchhiker's Guide to the Galaxy)
A legjobb filmélményem evör! Legalábbis az utóbbi időben biztosan. Eléggé szöveghű volt ahhoz, hogy a néhány kis változás ne legyen zavaró (talán az egyetlen sérelmem volt, hogy a Végtelen Valószínűtlenség Hajtóművéből Hihetetlent csináltak - mert azért lássuk be, nem ugyanaz a kettő), és a betoldott jelenetek humorban, stílusban, mindenben tökéletesen illeszkedtek az alapsztorihoz. Az angol humorból ugyan lecsippentettek egy kicsit, de különböző beszólásokkal és egyéb helyzetkomikumokkal kiegészítették az élményt sírvaröhögősre. Douglas Adams kicsit bonyolult, de alapvetően zseniális ok-okozati történetét remekül sikerült elmesélni, és még a hobbit sem zavarta meg a látványvilágot. Marvint, a paranoid androidot még jobban megkedveltem. Akár olvasás nélkül is élvezhető, kacagtató élmény. Az egyik legjobb a Galaxisban.
(Már a nyitójelenet is egy klasszikussá vált leleplezés, egy pompás kis dalocskával tálalva:)
NE BÁNTSÁTOK A FEKETERIGÓT!
(To Kill a Mockingbird)
Tavaly nyáron olvastam ezt a fantasztikus regényt, és akkor a kedvencemmé is vált. Harper Lee írta főleg a saját gyerekkori élményei alapján, és nagyon jót tett a lelkemnek, hogy elolvashattam. És mint mindig, ha a szívemnek ilyen kedves történet filmváltozatát készülök megnézni, elfog a félelem.
És kellemesen csalódtam. A film fekete-fehér, 1962-ben készült, amikor a közönség még nem kívánta meg az alaptörténet látványelemekkel átszőtt rohangálássá alakítását, hanem csak egy jó sztori kellett nekik. A vásznon megelevenedik a könyv hangulata, mosolyt csal az arcunkra egy jó testvéri viszony, nyári kalandok limonádéillata, a lábnyomok a kertek mögötti rejtekutakon... Egy cseppet sem szokványos, ám annál tökéletesebb apafigura, aki higgadt viselkedésével és megfontolt, bölcs cselekedeteivel visszaadja az emberiségbe vetett hitemet. A katarzis, ami egy pár percnyi rettegést - Fürkészért és Jemért való rettegést - követően szabadul fel bennem még úgy is, hogy ismerem a cselekményt.
Alig maradtak ki jelenetek, és hiányérzetem sincs. Egyszerűen csak mosolygok, amiért átélhettem velük ezeket az élményeket, minden árnyoldalukkal együtt.
És akkor vissza van még a Száll a kakukk fészkére, amivel sajnos nem haladok túl gyorsan, valamint a hajnali fények előtt még belepillantok a Mozart In The Jungle című sorozatba, amit a Tanár Úr ajánlott. Pont jó lesz hozzá elmajszolni egyet-kettőt a tőle kapott Mozart golyókból, és akkor már mócárttúladagolást kaptam. Sebaj, művészet, vagy mi a szösz.
Jóéjt.
Bevallom férfiasan, hogy hadilábon állok az akaraterővel és a sportokkal is. Ezért nagyon tudok örülni, amikor a Pinterest és a YouTube kérés nélkül is hozzám vág olyan trükköket, amik különösebb megerőltetés nélkül betarthatóak, és lefaragják az emberről a zsírt. Különböző forrásokból összeválogattam nektek 34-et, hátha akad köztetek, akinek szüksége van rá (rajtam kívül). Ne feledjétek, három hét alatt válik valami szokássá, tehát nem feladni, nem nyafogni, csinálni.
Találj olyan hobbit, ami megmozgat - például tánc, vagy jóga, vagy mittudomén
Ne menj éhesen bevásárolni - így nem veszel túl sok fölösleges kaját, ez két légy egy csapásra: nem eszel annyit, és nem költesz annyit
Feketén idd a kávét, tej és cukor nélkül - a feketekávé elvileg fogyaszt, de mindenesetre nincs cukorral mérgezve
Rágj többet - így már a szájban előemésztődik a kaja, ezért kevesebbet kell dolgoznia a gyomornak, és kevesebb dolog szívódik fel a belekben és rakódik le aztán zsír formájában. És erre magamtól jöttem rá.
Egyél rostokat - gyümölcsöket, mert fosatnak felgyorsítják az anyagcserét
Kerüld a cukrot - a cukor ellenség
Sétáld le a kalóriákat - vagyis ne busszal menj haza, lusta sasa, hanem gyalogolj
Hatszor egyél naponta, kis adagokat - az felpörgeti az anyagcserét
Egyél több gyümölcsöt és zöldséget - sült krumpli helyett zöldköretet meg salátát, meg úgy általában mindenhez egyél zöldséget
Igyál vizet - ha citromot, uborkát, gyömbért és mentát raksz bele, az kifejezetten lefaragja a zsírt az oldaladról
Aludj minden éjjel legalább 7 órát - én erre nem érek rá, de ti aludjatok
Ne tarts otthon egészségtelen kaját - vagy úgy dugd el, hogy ne is tudd, hol van
Igyál zöld teát - ha biztosra akarsz menni, fahéjat is tegyél bele, de úgy pocsék íze van
Egyél grépfrútot - bizonyítottan fogyasztó hatása van
Az dióféléktől sokáig nem leszel éhes - de sokáig pattanásos leszel, inkább javaslom azt a fűrészporízű zabpelyhet
A rágógumi csökkenti az étvágyadat - vagy megéhezel tőle, ez a két eset lehetséges
Egyél reggelit - azt úgyis lemozgod, ha nem csinálsz semmit
Ne repetázz - sose
Egyél tojást reggelire - 40-80 kalória attól függően, hogyan főzöd/sütöd meg, és mégis eltelít
Használj kisebb tányérokat - ez a módszer határozottan működik
Egyél fűszeres kaját - a csípős fűszerek elvileg leolvasztják az emberről a hájat
Minden étkezés előtt igyál egy pohár vizet - így már félig tele lesz a gyomrod, és hamarabb jól laksz
Otthon is legyél edzős ruhában - ez úgy hat a tudatalattidra, hogy akkor is mozogsz, ha nem akarsz
Először mindenből az egészséges részeket edd meg - így ha már jóllaktál, csupa egészségessel laktál jól
Ne edd meg az önteteket, amit a kajához adnak - sokszor egészségtelenebbek, mint maga a kaja
A reggelit rögtön felkelés után edd meg, ne két órával később - így több időd van lemozogni a kalóriákat
Éhes vagy? Tedd föl magadnak a kérdést: szeretnél enni egy almát? - ha a válasz nem, akkor nem éhes vagy, hanem unatkozol
Egyél az ügyetlenebbik kezeddel - így tovább tart majd a mozdulat, ritkábban ismétled meg, és hamarabb abbahagyod az evést
Nevess sokat, és nézz horrort - a nevetés és a rettegés is éget el kalóriát
Sose bánd, ha fázol - a reszketés is elégeti a kalóriákat
A hét első napjain menj edzeni - ez is valahogy pszichológiailag hat az agyra
Egyél színes tányérokból - a pirosat például a tilos dolgokhoz köti az agyunk, ezért piros tányérból kevesebbet fogunk enni, és minél inkább elüt a tányér színe a rajta lévő kaja színétől, annál kevésbé akarja az agy megenni
Ebéd után már ne egyél szénhidrátot - utána már csak felhasználod az energiát, termelni már nem kell
Éhesen menj aludni - határozd meg a határt (nálam ez ötkor van), ami után már nem eszel semmit
Tudom, nem mind olyan egyszerű elsőre, de a nagy része elég könnyű, és tele van pszichológiai trükkökkel.
Forrás:
