én vagyok az árnyék az ágyad alatt
az én némaságom nem hagy aludni
az én folyékony szomorúságom
az eső, ami a tetőablakon kopog
az én mosolyom a napsugár, amit
a macskás pokróccal gondosan
kizársz a szobádból
hol vagy
ma megint elmentem a ház előtt
és képzeld, már régóta nem sírok
megteszi helyettem az időjárás
nekem csak a fejem fáj kitartóan
szóval elmentem a ház előtt és
(ki gondolta volna)
nem történt semmi
én vagyok az a befejezetlen kirakós
szétestem és te nem raktál össze
én vagyok a plüsscsacsi
lerágott füle, nincs már létjogosultságom
kérlek
nem gond, ha félbehagyod
engem persze zavar, de majd
megoldom ezt is valahogy
csak ha már ennyi minden vagyok
a kedvedért és még darabokban is vagyok
kérlek
vagy rakjuk össze, vagy szedjük szét teljesen
