#elefánthét projekt

Végre egy rohadt eredeti ötlet!
Végre kitaláltam valamit, amit még senki más!
Mellesleg minden követőm nézhette a csodás képeimet instagramon hét napon keresztül.

A recept egyszerű:

1. Végy egy dalszöveget,
2. válassz ki belőle hét sort,
3. a sorok mindegyikéhez találj ki egy programot,
4. és egy héten keresztül mindennap csinálj meg ezek közül egyet, és dokumentáld is.
5. Nem muszáj instára is feltenni, azt csak mások idegesítése végett csináltam. 

Lényegalényeg, elég sokat hallgattam az utóbbi időben az Elefánt Bordahajtogató című számát, és már hátrafelé is tudom a szövegét. Nagyon jó szövege van, és szinte adja magát, hogy az ember megihletődjön. *éljenek a magyar nyelv szépségei*
  Szóval Elefántéktól jött az ötlet, és így született meg az alábbi program és képsor. A családom persze bekavart, ezért nem zajlott mindent terv szerint, de a bejegyzést úgy írom meg, mintha terv szerint zajlott volna.

1. nap

"A napot megeszem, a holdat a zsebembe rakom."

Kisétáltunk a Béke-parkig, fetrengtünk kicsit a fűben, elkészítettük a képet, majd hazajöttünk.

2. nap

"A kalapom pont a kobakomra fújja fel a szél."

Piknikeztünk egyet a Niké-szobor lábánál, és én végig kalapot viseltem. Volt sörünk is, meg kiflink is, és nagyon jólesett a város tetején ücsörögni és beszélgetni, meg persze összeveszekedni és kibékülni.

3. nap

"Simogatástól sebes lehet-e a tenyerem?"

Viszonylag hosszú útvonalat jártunk be gördeszkával, és a deszka dörzspapíros oldalával sebesre simogattuk a saját tenyerünket. Mi már csak ilyen elvetemültek vagyunk.

4. nap

"A helyes dolgoktól boldog, de unalmas leszel."

A város különböző pontjain hagytunk nyomot az utókor számára graffiti formájában. Mély tartalmú dalszövegmorzsákat festettünk túl üres falakra. Állati jól éreztük magunkat.

5. nap

"A naplemente az giccses, de mindig gyönyörű."

Az alagút tetejéről néztük meg a naplementét. Jólesett, régen láttam már Nap barátunkat aludni menni Föld barátunkat ezt a pár fokos tengely körüli elfordulását elvégezni. Plusz tőlünk húsz méterre ücsörgött két fiú, akiknek a zenei ízlése megegyezett a minkkel. Ez is jólesett.

6. nap

"A kezed tedd szét, hogy érezd, milyen ha a madár oly magasan, hogy a csőrébe férjen be a táj"

Felmentünk a tettyei Jézus-szoborhoz, ahonnét az öngyilkosjelöltek szoktak leugrálni. Fura, de most jártam ott először. Lenyűgöző onnan a kilátás, mintha az egész várost egy mozdulattal magamhoz ölelhetném. Kicsit a veszprémi Szent Benedek-hegyre emlékeztetett.

7. nap

"Te a virágot, én meg csak a tövist szeretem."

Körüljártuk a környező utcákat, és megfosztottunk egy rózsabokrot a legszebb rózsájától. Bárhogy erősködtem is, Márk ragaszkodott hozzá, hogy az ő kezébe szúrjuk a tüskéket, és az enyémben legyen a virág.