A lényeg az, hogy Gyulán voltunk a családdal, és életem első olyan nyaralása volt, amibe (félig-meddig spontán ugyan, de) sikerült a hagyományos értelemben vett szórakozást is csempészni. Majd csinálok egy összesítést, mi mindent csináltam most először. Tök izgi lesz ám.
Kedd:
Utazás. Útközben Csávolyon álltunk meg ebédelni egy Texas nevű étteremben, valami elképesztően néz ki a hely: tényleg mintha egy westernfilmből húzták volna elő. Ráadásul akkora adag kaját adnak, hogy csak apám bírta megenni a magáét.Csak a párórás út alatt kétszer bőgtem majdnem: egyszer, amikor anyámék Presser Gábor és Koncz Zsuzsa csodás dalait hallgatták a kocsiban max hangerőn, és a húgom nem akarta visszaadni a fél fülesemet. Fizikailag fájtak a csöpögős szerelmesdalok, a bal fülemet a fullhangerős saját zenéim, a jobbat az fájdította meg, hogy megpróbáltam befogni. Másodszor akkor sírtam majdnem, amikor Gyulára érve háromnegyed órát kóvályogtunk a városban, mert nem találtuk a szállást, és féltem, hogy ha nem jutok mosdóba hamarosan, bent megyek ki.
Aztán barangoltunk még egy kicsit, megnéztük a TájVízHázat, és találtunk egy csináld-magad-fagyizót. Nagyon jó dolog fél liter csokiszirupot és Nesquik gabonapelyhet szórni a csokis-joghurtos fagyira, próbáljátok ki.
Szerda:Megnéztük a várat, az Almásy-kastélyt, Erkel Ferenc szülőházát, és sütiztünk egyet a Százéves Cukrászdában (ami igazából 176 éve működik), aztán megállapítottuk, hogy Gyula összes látnivalóját megnéztük. Így hát béreltünk egy ötszemélyes biciklit, és egy óra alatt háromszor körbetekertük azt a zsebkendőnyi belvárost.
Csütörtök:
Egész álló nap a Várfürdőben strandoltunk. Kábé húsz percet töltöttem medencében (hullámmedence, ofkórsz), egyébként hasfájásra hivatkozva a fűben heverésztem legújabb kedvenc könyvemet, a Ne bántsátok a feketerigót! olvasva. Ezen kívül megszereztem életem második, és korántsem utolsó hennatetoválását.
Péntek:
Szarvasra kirándultunk, hogy megnézzük az arborétumot - itt ittam egy nagyon finom jegeskávét, és családostul túlestem életem első szabadulós játékán, hiába ígérte meg Márk tavaly februárban, hogy majd együtt is megyünk...A sikeres szabadulás után átugrottunk a Körös-Maros Nemzeti Park látogatóközpontjába kitömött és élő állatokat nézni.
Szombat:
Apa meglátott egy kerti tűzhelyet valamelyik helyi udvarban. Gyorsan fel is kereste a mestert, és hirtelen ötlettől vezérelve rendelt egy egész tűzhelyet ülőkékkel meg mindennel a nyaralóba.
Aztán betértünk Gyula kalandparkjába, hogy kötélpályákon kockáztassuk az életünket és nyíllal lövöldözzünk a helyi íjászbanda vaddisznó formájú bábuira. Innen Szanazugba mentünk fürödni egy kicsit a Körösben, és életünkben először vízibiciklit béreltünk! Éljenek az élet apró örömei.
Bejártuk a Körösvölgyi Sokadalom kézműves vásárát, és kiolvastam a Feketerigót.
Vasárnap:
Megnéztük a Tesco-parkolóban a bolhapiacot, mert kijelentettem, hogy még sosem láttam olyat. Aztán elautóztunk Réhelyre, hogy megnézzük a Körös-Maros NP túzokrezervátumát. Láttam négy élő meg egy rakás kitömött túzokot, nagyon szép madár, már aki értékeli ezt a fajta dagadt-tollas szépséget.
Gyulára visszafelé menet beugrottunk egy pizzázóba, ahol volt szerencsém megkóstolni egy Felhőcske névre keresztelt kávét. Az a lényege, hogy nem tejjel, hanem csokival van felöntve a kávé. Nagyon tömény, és szívből ajánlom kötött-pulcsiban-kandallónál-ücsörgős téli estékre,
Délután nem tudtunk magunkkal mit kezdeni, ezért kiszabadultunk még egy gyulai pincéből is. Igazán remek volt.
Hétfő:
Végre hazajöttünk. Útközben mondjuk megálltunk Szeged belvárosában csatangolni egy kicsit, de semmi különös. Végre viszontláttam Márkot. Öt órán belül kétszer is sikerült könnyekig összevesznünk, de hát könyörgöm, ezek vagyunk mi...
És lássuk azt a nyavalyás összesítést:
a) Apám minden kávézóban/étteremben/büfében/strandi árusnál kávét akart venni anyámnak és nekem. Ezt a jó szokást nyugodtan megtarthatja, bár kísértetiesen emlékeztet általam kevésbé kedvelt apai ősök szokásaira.
b) Az öcsém gyökér, de ha túlontúl udvariasan osztom ki, a szüleimnek sem a rejtett bunkóság, sem a jó öreg szarkazmus nem szúr szemet. Sőt, örülnek, hogy kulturáltan intézzük el a viselt dolgainkat.
c) Soha többet nem bírok, és nem is akarok elviselni másfél hétnyi márktalanságot.
Plusz ugye az első
- szabadulós játékok,
- vízibiciklizés,
- DIY-fagyi,
- nyaraláson belüli kalandparkozás,
- szüleim által finanszírozott hennatetkó,
- sokszemélyes biciklizés,
- bolhapiac
Majdnem nagyon jó volt. Majdnem.
Ezt hallgattam, amíg a bejegyzésen dolgoztam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése