De azért alatta ott van a leirat, kisbetűvel, meg minden, ahogy a telefonomban elkészült.
mielőtt komolyabbra fordítanám a szót, szögezzünk le egy apróságot: nő vagyok.
nem azért, mert ezt kétségbe szokták vonni, hanem mert az XX kromoszóma bizonyos előjogokkal jár,
még akkor is, ha neked a nők elnyomásáról kampányol a tesitanár,
és itt most elsősorban nem az anyaságra gondolok,
pedig szülőire járni kétségkívül jó dolog.
csak tudod, nőként jogom van random megsértődni, és problémaügyben eltitkolni mindent.
jogom van erősnek mutatkozni, és közben ordítva zokogni itt bent.
jogom van azt a látszatot kelteni, hogy felnőttem,
pedig sokszor icipici kislánynak érzem magam, aki az ölelésedre vágyik, nem a csókjaidra, és ártatlanabb a ma született gyapjúpulcsinál is.
egy icipici kislány, aki hírből sem ismeri a dohányzást meg a szexet,
nutellával eszi a háztartási kekszet,
és csak a tévéből ismeri a szexet meg az alkoholt
de hát ilyen is utoljára úgy két éve volt.
tudom, ez már nem én vagyok. de hát nálad jobban senki nem ismer.
épp ezért kéne tudnod, mikor mi bajom, mikor szenvedek premenstruációs szindrómában,
és mikor bántottál meg te. tudnod kell, hiszen ismersz.
neked megnyíltam. széttártam a kabátomat, láthattad alatta az otthoni, ócska gönceimet,
láttál smink nélkül és betegen.
eleinte ez kurva megterhelő volt nekem.
féltem, hogy ha rájössz, ki vagyok, nem fogok kelleni.
azóta már láttál sírni és én is láttalak sírni, haraptalak már véresre és törtem el a kezemet a homlokodon.
kétszer lehánytam a cipődet, és még mindig velem vagy. innentől kezdve hajlamos vagyok hinni az örökkében, de tudod, hogy nem fogok hozzád menni.
megbeszéltük ezt is, mert akkor valamiért tudtam beszélni.
a gondoltad volna szerint azért hallgatnak az emberek, mert nem akarják megbántani a másikat. valami ilyesmi lehet velem is. tudd, hogy amikor a dolgokat sírva a füledbe mormogom,
szólni szeretnék, csak nem jön ki hang a torkomon.
ha hagynád, hogy leírjam, úgy talán menne. ha levennél egy random könyvet a polcról, és megkérdeznéd, miről szól és milyen, talán visszajönne a hangom, előbb-utóbb elmondanám mi van velem,
és nem köpdösném ki az erőltetett szavaktól a belem.
olyan nehéz lenne kicsit használni a fejed, és a helyembe képzelni magad? tudod, try walking in my shoes, megmondta a Depeche Mode is.
szeretném magam farmergatyás királylánynak érezni melletted, akiért meg kell küzdeni. persze nem várom el, hogy sárkányt ölj, mert nem te vagy a szent györgy, a hisztijeimmel kell megküzdened, és nem karddal, hanem türelemmel.
tudod, hogy rossz a májam (de semmi baj, szedek rá gyógyszert), és kellemetlenül őszinte vagyok néha, a semminél nagyobbat neked se hazudok, és mint kiderült, azt is azért, hogy össze ne törjem a lelki békédet.
szeretnék vigyázni rád és gondoskodni rólad, kimosni a cuccaidat meg kávét főzni neked.
és bár főzni nem tudok, csak rántottát sütök mesterien,
ezt kell szeretned, mert csak neked vagyok ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése