éjjeli idill

a monitor fényénél halvány

árnyékot vet a sovány, madárcsontú csukló.

hosszában elágazó kék csík,

keresztben sápadt rozsdaszínű vonás.

nemsokára eltűnik majd az is,

és csak egy heg lesz a sok közül,

megszámlálhatatlan átkínlódott éjszaka emléke.

de ez az éjjel most békés.

nem csipog megállíthatatlanul a facebook,

nem nyögnek rémálmok súlya alatt

a szomszéd szobákban a testvérek.

nem rothad egy félresikerült hívás

keserű utóíze a pizsamafelső alatt.

béke van, és csend.

ugyan az ablakon még mindig nem merek kinézni,

de már nem csukom be a szemem a horrorfilmeken,

és csak egy plüssel alszom kettő helyett.

korábban az egyiket öleltem,

a másiknak a kezét fogtam. szajha volnék ettől?

vagy csak egy szeretetéhes kisgyerek?

vége a filmnek, üres a facebook,

elsötétül a monitor, hogy

a rettegett ablakon beszökő fáradt derengésben

- a hajnalé ez már, nem a holdé –

az ágyhoz botorkáljak, plüssöket

ölelgetve nyugtalan álomba merülni.