felhők fölött járni, de legalábbis a föld fölött három méterrel. Csak szeretnék kicsit elrugaszkodni a valóságtól, mert itt bármelyik pillanatban lelőhetnek egy láthatatlan tankkal.
Tanulság?
Nem szabad hagyni, hogy a tankok
bebújjanak a bokrokba. Olyankor roppant veszélyesek.
De ha óvatlan voltál, és a láthatatlan
tankok már bebújtak a bokrokba, és még kidöntött fákkal is körülvették magukat,
hogy biztos ne lásd őket, akkor messze el kell kerülni a kidőlt fával körülvett
bokrokat. Akkor biztos nem esik bántódásod.
Most éppen arra gondolok, hogy nekem
már úgyis mindegy, ezért egy játékpisztollyal a kezemben megközelítek egy
bokrot. Jó, még nem lőttek le, kiváló, sietősen osonok tovább. Már csak egy
méter, már csak fél, már csak húsz centi…
Lábon lőttek! Megsérült a kislábujjam,
dől belőle a sötétzöld vér, de nem fáj. Kicsit csíp ott, ahol hozzáér a zoknim
chilipaprikamintája, de amúgy semmiség. Kihasználom, amíg a bokorban bujdosó
tank újratölt, koszinuszalfával kiszámolom a szöget, gondosan célzok, és
meglövöm a tankot. Füstöt okád, fájdalmasan felvisít, majd köddé válik. Remek,
így már gondtalanul letörhetem a bokor és a kidőlt fa legszebb ágait, hogy
gólyalábakat faragjak belőlük Bear Grylls-bicskával, és kénmezők után kutatva
odébbálljak. Úgy értem, tankmentes övezetbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése