a Fishtenek szórakozása, avagy FOO2017

Szervusz, Mélyen Tisztelt Olvasó!

Egy évvel ezelőtt valószínűleg regényt írtam volna arról a négy napról, amit Orfűn töltöttem néhány színpad, egy öreg sátor és a tó között ingázva. De hát változnak az idők, fénykép is kevés készült, ezért a Fishing on Orfű hivatalos facebook-oldaláról kölcsönzött képekkel illusztrálom a beszámolómat (ami nem lesz kifejezetten részletes, és inkább a programokra szorítkozik).

Négy napos bérletem volt és egy sátorjegyem a Mutáns Campingbe, mert kedves voltam és elcseréltem a jobb helyemet Herczegnővel. Utóbb kiderült, hogy nem is volt annyira rossz döntés, mert a félreeső kempingben sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam.
  Hja, egész végig attól paráztam - alaptalanul, én is tudom -, hogy valaki lehányja a sátramat.
  Végül persze senki nem hányt le semmit, és csak icipicit áztunk be, amikor pénteken eleredt az eső. A Závada-kötet megúszta, csak az írófüzetem lett vizes.

SZERDA

Likó Marci (Vad Fruttik)

Életem legjobb szerdája volt, még akkor is, ha a hálótársam ekkor még nem csatlakozott hozzánk. Szerdán lépett fel ugyanis a Junkie Jack Flash a Jameson sátorban, Szabó Balázs Bandája és a Vad Fruttik a Kacat nagyszínpadon, a kettő között pedig végigtomboltunk egy Esti Kornél-koncertet az Orfű10 névre keresztelt másik nagyszínpadon. A távolból megnéztük a Hiperkarmát is, de utána már nem nagyon tudtunk mit kezdeni magunkkal, és úgy döntöttünk, inkább kialusszuk magunkat (már amennyire ez lehetséges), hogy bírjuk a másnapi Supernemig energiával.
  Korábban már hallottam arról, hogy hiába van szinte egymás mellett a két nagyszínpad, semmi nem hallatszik át egyiktől a másikhoz, ezért nem okoz gondot, ha két koncert többé-kevésbé egy időben van. Hihetetlenül hangzik, de tényleg így van: a kemping domborzata, meg a jól elhelyezett hangfalak miatt csak akkor hallasz két koncertet egyszerre, ha az Orfű10 színpad melletti kis ligetesben fetrengsz. Tapasztalásból mondom.

Szabó Balázs és a bandája

Bodor Áron az Esti Kornélból (én is megölelgettem)

CSÜTÖRTÖK
Mivel a Művész úr lesérült egy orfűi gyilkos kagyló miatt, csak később indultunk el a koncertekre. Az Elefántot ki nem hagytam volna (szereztem is egy Elefánt-logós öngyújtót, yeah), belehallgattunk a Halott Pénzbe is, és Supernemen is ott voltunk. Ez utóbbi élményét némileg rontotta, hogy elkeveredtünk a többiektől, és így lemaradtunk egy éjszakai fürdésről és hasonló mulatságokról is.

Elefánt

PÉNTEK

Mucsi és egy pórul járt néző

Bár megígértem Gáborbának, hogy meghallgatom a Pál Utcai Fiúk koncertjét, skippelnem kellett őket baráti szolidaritás és a zuhogó eső miatt. Ezen a napon csúszással mentek le a programok, de semmit nem hagytak ki. Ezért tudtunk benézni Intim Torna Illegálra, mielőtt elindultunk volna a tó túloldalára a FOO Színházkertbe a Nézőművészeti Főiskola c. előadásra. Emiatt maradtunk le a Punnany Massifról és az Ivan & The Parazolról is, de annyira nem bánom. A fiúk nyakába ülve csápoltunk Péterfy Bori koncertjén (igen, így ráláttam a színpadra), aztán rohantunk a Jameson sátorba, hogy elcsípjük a Fish! végét.
  A csapat ezután kettészakadt, a hálótársammal és néhány új ismerőssel a PMFC színpadnál kötöttünk ki, ahol a rockzene krémjét keverték újra, és hajnalig ott tomboltunk. A napocska első sugaraival jutottunk vissza a sátorba lepihenni.

Péterfy Bori feneke és pár rejtőzködő ismerős arc

SZOMBAT
Egy pesti kiruccanás miatt le kellett maradnom a Kaktus, a Blahalouisiana és a The Beans előadásáról (meg a 30Y-ról is, de számomra ez abszolút nem zavaró), és éppen beestem Quimbyre. Tibiék elképesztő bulit nyomtak, a könnyed nyári slágertől az alkoholmámoros depresszión át a meghatódott telefonvakus integetésig mindenféle érzelem átsöpört a közönségen. Fergeteges volt, látványnak meg gyönyörű szép.
  Mivel én Kiscsillagra sem akartam menni, Nemes Márk slammerpajtival nyomultam még egy darabig, páholyból néztük meg a Kies koncertjét, aztán magunkra maradtunk, és őszintén bevallom, fogalmam sincs mi volt ezután.
  Ja, de, megvan. Feküdtünk az árokparton és az agybajomról beszélgettünk.

A CSAPATVERSENYRŐL
Délelőttönként a társaság egy csapatversenyen vett részt, mert úgy tudtuk, a győztes csapat tagjai jövő évi bérletet nyernek. Félúton derült ki, hogy a szervezőknek nem futja hat-hét ingyenbérletre, és csak napijeggyel tudnának minket jutalmazni. Végül nem is nyertünk, csak tapasztalatot, azt viszont jó sokat.
  A csapatunk neve Fishtenek volt, a csatakiáltásunk pedig az, hogy "Jézus ereje!". Az ügyességi, sörivó és gyorsasági feladatokat elég sikeresen teljesítettük, és csak alig maradtunk el a győztes csapattól, és én elég büszek vagyok a mi kis társaságunkra. Igen, büszek. És mindenkit szeretek.

EGYÉB MEGÁLLAPÍTÁSOK

• Minden nagyon drága a fesztiválon belül. Sokkal jobban megéri negyed órát sétálni a faluközpontban lévő boltig, és ott venni enni-innivalót. 
• Az iskolám/ismeretségi köröm felével találkoztam ezen a fesztiválon, olyan rég nem látott arcokkal is, mint Soma, akitől rengeteget tanultam suliújságos korában, és aki azóta költő lett.
• A magyar alternatív zene igenis fantasztikus. Nem nyitok vitát. És talán éppen emiatt
• a Fishing on Orfű az egyik (ha nem a) legjobb zenei fesztivál. Ezt ilyen kevés tapasztalattal leszögezem.

VÉGSŐ KONKLÚZIÓ:

Éljen a Fishing, jövök jövőre is!