július Eplényben

szonett egy sosemvolt gyerekkori nyárról, 
Magyinak és Nagyapának

csak egy tócsa maradt a viharból.
rigók ülnek a bokrokon.
avokádóról, napraforgóról,
sárgadinnyéről álmodom.

nagymama régi szalmakalapban
túlérett málnát szüretel,
nagypapa farag s ideszól halkan
- gyorsan múlik a szünet el

hátra a sípálya, a bánya előre
ma még egyiknél se jártam
napfény simítja meg hátam

nagypapa számol, el kell bújni előle
mintha az ősz elől bújnék
pedig a július új még


2018. 05. 14.