Múlt szerdán slammeltem, természetesen megint nem a hagyományos értelemben lett nyugodt vége az estének, de megvagyok. Majd beszélgetünk, de nem most. Itt a szöveg (helyezést ugyan nem kapott, de higgy nekem, élőben sokkal lazább volt). A téma: megint.
*telefonba* szia anya… nem, nem értem még haza. itt állok az élet kapujában. nagyon sok a kapucsengő, nem tudom, melyiket nyomjam meg, az összesből a fürelíz szól. jólvan, anya, megpróbálom.
csókolom, sárának hívnak és elbizonytalanodtam magamban. kéne mondanom valami okosat vagy írni valami faszát, de rajtam naponta kétszer suhan az agyfasz át,
jogsi, nyelvvizsga, oktv, szalagavató, érettségi, egyetem… csókolom, sára vagyok, és túl sok ez a stressz nekem.
még nem is vagyok érett, de már a krediteken agyalok, franciából úgy érzem, hogy visszafelé haladok, bonjour, je m’appelle sára, nem kéne itt lennem, két lépés hátra.
kapucsengő. következő emelet, hamis fürelíz. csáó srácok, pécsi kávéban tala. ha marad pénzem, utána esetleg downtown. játszhatnánk banget, bár már unom kicsit, hogy mindig bandita vagyok, de nem panaszkodom. másfél éven belül harmadszor vannak barátaim, most ehhez a gondolathoz szokom.
tőletek tudom, mi a poszeidón csókja meg hogy honnan mászott elő az a zsalmaleves csóka,
amúgy biliárdozni is tőletek tanultam és undead-koncerten is veletek vadultam.
raffay sára vagyok, kurva kemény, másodállásban részecskegyorsító. a mellékelt ábra előidézése érdekében támadjatok meg szar szóviccekkel.
kellemesen hamis fürelíz. szia édes, én vagyok, beengedsz? csak kutyázni jöttem, de beszélgethetünk megint a második világháborúról. vagy elmehetünk sétálni ezzel a bestiával, csinálok cigit. „tekersz nekem is, drága?” hát persze. még ott lóg a szájadban a mentolos, de persze, tekerek neked is, annyira még úgyse vagyok felnőtt, hogy meg is vegyem a rákot.
szia édes, megint én. ígérem, nem maradok sokáig. amióta én is lóghatok a netflixeden, kevesebbszer próbálok meg rád írni, ha nem vagy velem. ígérem, majd megedződöm. ígérem, csak annyira szeretlek majd, amennyire neked jó. már megyek is, édes, kiengedsz?
jó napot kívánok, raffay sára vagyok, sikerült a kreszvizsgám és vezetni szeretnék. jah, hogy ahhoz várnom kéne minimum négy hetet még? akkor várok, bazmeg, máshogy úgyse lesz jogsim. türelem rózsát terem, de én türelmetlen vagyok, én már szinte holnap este költözni akarok,
butapest, elte, kommédia, de lilám nincs, hogy hogy jutok fel oda, 460 pontnyi magasságban van és ki tudja, hogy működik-e itt a lift. szerintem nem, az ilyen helyeken általában semmi sem működik, csak a szorongás.
csókolom, sára vagyok pécsről, és egy másik részem nem akar innen elmenni. amikor apám elzavart külföldre egyetemre és én színész bobot idéztem neki, hogy „inkább lennél külföldön idegen?”, azt találta mondani, hogy mindenhol az vagyok. apa, úgy éljem le az életem, hogy bárhol kérdezem is meg magamtól, hogy hová tartozom, csak azt tudjam felelni, hogy bocs nem ide? igenis pécsi vagyok meg félig veszprémi, asszem ez az alagsor, ehhez csengő sincs. de nincs is rá szükség, én magamtól is tudom, ide köt a tánc, barátok, öcsém és a húgom, pécs a konnektor ahova a lelkemet töltőre dugom.
fürelíz szól, megint, jöjjek vissza máskor, addig srácok, downtown? játszhatnánk egy picolót.
*telefonba* szia anya… nem, nem értem még haza, dt-ben ülök a többiekkel. nem, semmi különös. jólvan anya, nemsokára hazamegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése