random bejegyzés a boldogságról

A boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot, amely a megelégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet*. Kiváltásáért legfőképpen az endorfin, a dopamin és a szerotonin nevű hormonok felelősek, hivatalos világnapja pedig március 20-án van.
  A boldogság tehát biokémiai reakció, vagy drog, vagy állapot. És ha az ember annyira nem szokott hozzá, hogy majdnem napra pontosan egy hónapja minden nap vigyorogva kel és fekszik, akkor egyrészt megfájdulnak az arcizmai, másrészt elkezd önmagának problémákat gyártani, mert az agya nem tudja feldolgozni, hogy minden rendben van.

  Én nem szoktam meg, hogy ilyen hosszú időn keresztül mosolyogjak, de a barátaim azt mondják, jól áll. Átlagosan hetente egyszer egy fél órára elkezdek rémesen szorongani, hogy én ezt az állapotot meg sem érdemlem, hogy nemsokára valami úgyis gallyra megy, ha nem magától, majd én besegítek neki, hogy felszáll a rózsaszín köd, és megint egyedül maradok... És utána azzal nyugtatom magam, hogy a holnapig sem látok el. Amíg a ma mosolygós, nem érdemes arra gondolni, hogy mit hoz a holnap. Sokáig tartott ezt megtanulnom. Kezdő wicca és egycsápos raszta vagyok, nem a zen buddhista nyugalom mintapéldája, de magamhoz képest meglepően elégedett.
  És tudod, Drága Olvasó, hogy mi minden tesz boldoggá? Mindjárt megmondom. Vigyázat, dicsekvés alert...

• Leérettségiztem, 90% fölötti átlaggal, négy tantárgyi dicsérettel. 
• A fenti eredmény egy középfokú francia nyelvvizsgát és egy egyetemi felvételit ért (PTE-BTK, kommunikáció és médiatudomány, állami ösztöndíjas finanszírozási forma, yeah).
• Papírt szereztem arról, hogy értek a kávéhoz, tudok latte artot készíteni, és az egyetem mellett dolgozhatok kávézóban.
• Megszereztem a jogosítványt, és pár napja megtettem az első kilométereimet szülői felügyelet nélkül. 
• Van egy maroknyi ember az életemben, akikben megbízhatok, akik szeretnek, és a barátaimnak nevezhetem őket.
• Van egy másik maroknyi ember, akiket még nem ismerek ugyan, de mire való a gólyatábor, ha nem arra, hogy az ember beújítson magának egy társaságot. 
• Van saját Netflix- és HBO Go-accountom.
• És végül, de nem utolsósorban: van egy csodálatos barátom, akit Bolond Kalaposként emlegettem korábban. Annyi elfogadás és szeretet és bizalom szorult ebbe a fiúba, hogy nem lehetek elég hálás, amiért beengedett egy hozzám hasonló kis viharfelhőt az életébe. Annyira hasonlítunk és egy hullámhosszon vagyunk (mindenben), és annyira tökéletes a világnak ez az egyre táguló szeglete, hogy kezdem permanensnek érezni azt, amit június eleje óta építgetünk.

Hát, ez van. Ilyen a boldogság, amikor nem kell indok ahhoz, hogy mosolyogj, és nem azért kelsz fel reggel, mert muszáj, hanem, mert szeretnél. Lekopogom, de azt szeretném, hogy minden így maradjon. Kezdem megszokni, hogy a kis vörös manó a tükörben visszamosolyog rám.