metamorfózis | a tegnapi karc

Elöljáróban annyit, hogy van egy olyan rossz szokásom, hogy minden írást, ami nem vers és nem regény, novellának nevezek. Akkor is, ha ilyen kis féloldalas szösszenet. Igyekszem rászokni a karc szóra, de minden ilyen apróság (eddig kettő van, haha) a novella címke alá fog kerülni.

Metamorfózis

Képzeld el, hogy egyszer unatkozni kezdünk a bőrünkben, és úgy döntünk, beköltözünk a periódusos rendszerbe.
  Én leszek a hidrogén, te meg lehetsz mondjuk a klór, és akkor már alkothatunk kétatomos molekulát, ketten együtt erősek (erős sav) vagyunk, és mégis megmaradunk egyéniségnek.
  De ha akarod, lehetek nátrium, hogy ne legyél annyival nehezebb nálam, akkor ionvegyület leszünk, és marha közönségesek.
  Úgyhogy szerintem maradjunk inkább sósav. Szétmarunk mindenkit, akire dühösek vagyunk. Aztán ha megunjuk a sósavlétet, felszakítjuk a kovalens kötésünket, te hozzám vágsz egy hidroxidiont, én meg muszájból víz leszek vele.
  És akkor te visszaváltozol emberré, kiválasztasz minket a többi hatszor-tíz-a-huszonharmadikon-mínusz-egy között, és megiszol bosszúból azért, amiért szakítottunk. Kötést. De ez már mindegy.

2016. 02. 25.