Csupasz ágak karistolják a szürke eget
Egy madár vijjogása a fülemben rekedt
Karmos lábával kitépte a lelkem
A színes külsőmet lassan levedlem
Alatta én is fekete tollakat hordok
Bőröm fehér, lábnyomaim fekete foltok
A saját szürke árnyékomon szökve
Követem a madarat fel a ködbe
Fekete szárnyaimat én is kiterjesztem
Benntartott sóhajaim sorra kieresztem
Fakó bőrömön átsejlik a csontom
Összefont hajamat lassan kibontom
Egyre több fekete madár vijjog mellettem
A véremre vágynak - hát nekik sem kellettem
Szárnyaim behúzom s zuhanok a hanggal
Így lett hát belőlem is bukott angyal
2015. 12. 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése