Márkkal nemrégiben megnéztük a Deadpoolt, mert mindkettőnknek szolidabb (értsd: nem lövik le hatszor Bruce Willist) akciófilmhez volt kedve, és a Rockyba is belekezdtünk, de még a legelső bokszmeccs alatt elaludtam.
Herczegnő filmlistája meg ugye a telefonom jegyzetei közt van elmentve, így onnan nem tudtam szemezgetni. Ráadásul Márk előre megtudta, miket fogok nézni, én ezen kivágtam a hisztit, hogy "ha ismerik a szándékaimat akkor én sebezhetőnek érzem magam (amúgy ki nem?)", de aztán leléptünk gördeszkával és felültünk a vasúti felüljáróra dohányozni. Szimpla kis szabályszegés, semmi több.
Ennyit az előzményekről, íme a ma éjjeli programom:
YU-GI-OH!
(遊☆戯☆王)
Én is gyűjtöttem a kártyákat, de sose tudtam velük játszani. Néhány hete Márk az orrom alá dugta a dévédét. Mondtam, hogy nem kell, majd megnézem otthon, és most ugye tényleg meg is néztem, csak hát időközben kiderült, hogy mint minden más, ez is Ewától származik. No nembaj, minden hasonlóság a véletlen műve, és különben is, ez a film elég vacak. A Bakuganra emlékeztet, abban is egy játék volt a dolgok középpontja, kártyákkal dobálóztak, figurákat idéztek meg, akik kinyírták egymást. A Yu-Gi-Oh! is lényegében két (kártya)ütközetet mutat be egy kis egyiptomi hókuszpókusszal megspékelve, ezen kívül nem történik semmi, csak a szokásos hősködés egy alteregón keresztül, és meg fogom kérdezni Márkot, hogy ő mikor látta ezt a filmet (mesét) utoljára.
 |
| teljes film itt |
AMY - AZ AMY WINEHOUSE-SZTORI
(Amy)
Amikor ez a film a mozikba került, Márk azt mondta, menjünk el és nézzük meg. Akkoriban nekem Amy még csak egy drogost jelentett a sok közül, viszont tudtam, hogy neki is Ewához van köze, és javasoltam is Márknak, hogy vele menjen el moziba. Végül nem ment, én meg szép lassan megismertem és megszerettem Amyt, meg mindent, amit ő jelent.
A film struktúrája fantasztikus volt. A legtöbb film, amit emberekről, bandákról vagy bármi hasonlóról forgatnak, különböző szakemberek/hozzátartozók kanapéra ültetéséből és beszéltetéséből áll. Itt Amy családja, barátai, menedzserei, orvosai narrátorként funkcionáltak, és amatőr, saját készítésű vagy rajongói felvételekből és koncertfelvételekből volt összevágva.
Amy is egy meg nem értett, tipikus művész. Aki nem akarja szeretni, az elmondja minden drogos alkoholistának, és fittyet hány arra, hogy a drogra a férje szoktatta rá, és nem tudta kezelni a pár hét alatt szerzett hírnevet. Ezzel ő maga is tisztában volt. Rossz családi háttér és rossz szerelmi viszonyok tették tönkre, és közben végig áradt belőle a zene szeretete, a hangja csodálatos, erős, karakteres maradt, Grammyt nyert, és még sorolhatnám, de befejezem a fangörlködést.
ÁDÁM ALMÁI
(Adams æbler)
Ennek végre semmi köze Ewához. Amikor Kapolcson voltam, és a minipennát vettem a göndör hajú fickótól, ő mondta, hogy ha író akarok lenni, olvassak sokat (főleg drámát), és nézzek sok filmet (főleg dánokat meg skandinávokat). Ő ajánlotta ezt a filmet is, és azóta meg akartam nézni, de csak most volt rá időm/hangulatom/alkalmam.
Ez a film fura. Nincs összehasonlítási alapom a többi északi filmmel, ezért nem is mennék bele mélyebb elemzésbe, nézzétek meg. A közmunkára küldött Adam megjelenik egy elképesztően naiv és csapongó gondolkodású papnál, aki a film végére egészen máshol domborodó arcberendezésre tesz szert, és almás lepényt akar sütni. Közben isteni és ördögi erők szövetkeznek a háttérben. Minden csupa helyzet- és jellemkomikum, amolyan nem-tudom-eldönteni-hogy-itt-most-szabad-e-röhögni-vagy-sem hangulatú, végtelenül abszurd szituációk sora különc karakterekkel és egészséges mértékű drámával és Jason Statham magyar hangjával.
Igaza volt a göndör hajú fickónak.
Utóiratként mesélek még egy filmről, aminek az első felét Márkkal néztem meg, aztán önként aludni mentem, és ma, még a konkrét maraton előtt fejeztem be. Ez a film a
MELLÉKHATÁSOK
(Side Effects)
Szirmai kritikája keltette fel az érdeklődésemet. Erős a gyanúm, hogy első nekifutásra azért választottam inkább az alvást, mert pontosan tudtam, hogy milyen érzés depressziósnak lenni. Tudtam, min megy keresztül a főszereplő Emily, és ezt nem mondhattam ki hangosan. Ma, amikor a második felét is láttam a filmnek, megállt bennem az ütő: milyen mesteri hazugságokra képesek az emberek, mi mindent tesznek meg némi pénzért, hány különböző nézőpontból látszik másként egy bizonyos betegség. Ennél többet nem mondhatok spoiler nélkül. Lenyűgöző film, de hangulat kell hozzá. Ügyesen kell sakkozni vele, hogy ne taszítson mélyebbre annál, ahol vagy.
És higgyetek nekem, Channing Tatum halála mindig elkedvteleníti az embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése