death note | a legokosabb manga evör

Szervusz, Mélyen Tisztelt Olvasóm!

Ezt a bejegyzést elsősorban egy molyos Death Note-kihívás miatt írom, de arra inkább csak az első fele vonatkozik - a másodikban az animeváltozatra is ki fogok térni.
  Ha valamilyen oknál fogva nem ismered a Death Note manga- és/vagy animesorozatot, rohanj és olvasd el és nézd meg Ohba Tsugumi és Obata Takeshi munkájáról van szó, egy tizenkét kötetes mangasorozatról, aminek az anime-feldolgozását 37 részben valósították meg. Ez volt az első mangám és animém, és eddig a legjobb is, de szó sincs arról, hogy a Death Note hibátlan lenne.

borítók

A történet alapvetően két briliáns elme macska-egér játékát követi végig egy halálistenek által többé-kevésbé befolyásolt világban. Yagami Light gimnazista tanuló, aki megtalálja Ryuk halálisten szándékosan földre ejtett halállistáját. Akinek a nevét ebbe a füzetbe írják, meghal. Light úgy dönt, egy új, bűnözéstől mentes világ létrehozásához használja fel a füzetet, és minden bűnözőt, akiről tudomást szerez, eltesz láb alól, így ő lehet majd az eljövendő új világ istene.
  Mivel először a japán rendőrség, majd az Interpol és az FBI is nyomozni kezd a szokatlan halálesetek ügyében, és természetesen semmire sem jutnak, a világ legjobb nyomozóját, L-t hívják segítségül, és itt kezdődik az a félelmetesen okos és hátborzongatóan izgalmas hajsza, amiben a killer szóból Kirának keresztelt Light és L próbálják egymást megelőzni, elkapni, megölni.

Ryuk halálisten

L, Light és Misa

Minden mangában kulcsfontosságúak a rajzok, mivel mégiscsak képregényről van szó. A Death Note-nak jellegzetesen japános, de egyedi képi világa van, egyedi karakterekkel. Számomra az egyik legérdekesebb a halálistenek ábrázolása: vannak közös jegyeik, de mindegyik egyéni, és tökéletesen passzol a jellemükhöz. Ryuk folyton vigyorra húzódó szája sejteti, hogy ő az egyik legnagyobb humorforrás az egész sorozatban, Rem fél szeme le van takarva, mintha olyannyira távol akarná tartani magát az eseményektől, hogy látni se akarja őket teljesen, Shido gömbölyű feje jelzi, hogy szegény tényleg elég együgyű. Az emberi karaktereknél inkább a különböző arckifejezések és testtartások a beszédesek; egy-egy őrült vigyor vagy ritka félmosoly többet elárul, mint a dikció vagy a belső monológ, a kidolgozottságuk pedig egyenes arányban van a történetben játszott szerepük fontosságával. Light, Misa vagy Light apja, Yagami Soichiro rendőrfőnök sokkal gondosabban megrajzolt figurák, mint mondjuk Ukita rendőr vagy a Sakura TV igazgatója, Demegawa.
  És itt véltem felfedezni egy apró hibát. Nagyjából a sorozat közepén van egy időbeli rés, több év telik el, Light gimnazistából nyomozó lesz, a világban lecsökken a bűnözés, Sayu is felnő annyira, hogy Matsuda érdeklődni kezdjen iránta. És érdekes módon az ábrázolásukban mindössze annyi változott, hogy Sayu magasabb, az öreg Yagami meg őszebb lett. Lighton és Misán egyáltalán nem látszik az a pár év, pedig tudjuk hogy tizen- meg huszonévesen mennyit változik az ember.

És ugyanennél a résnél valahogy lelassul a cselekmény. Az a bizonytalan kamu-együttműködés okozta feszültség, ami L halálával (spoiler, bocsánat, nekem is fáj) eltűnik, egy vákuumba csap át, pedig két fronton jelenik meg L utódja, Near és Mello személyében. Bár őket úgy mutatják be, mint L jogos örököseit, Mello magas intelligenciájára én vajmi kevés bizonyítékot találtam - de lehet, hogy csak rossz helyen kerestem. Near már hasonlít L-re, de körülbelül nyolc éves ha van, egymaga ugráltatja az FBI-t, és iszonyúan idegesítő. Ez a csata a logikai bravúrok gigászi küzdelme helyett már csak arról szól, hogy Near bizonygatja, hogy Light Kira, Light meg tagadja, és a piszkos munkát különben is rég lepasszolta félrandom megbízottjának.

Near

  Igen, Near okos, de nincs sok dolga azon kívül, hogy bizonyítékot szerez, de azt a három kötetet, amibe ez beletelik, felesleges nyújtásnak érzem. Ráadásul ugyanúgy kuporog, mint L, csak nem székben hanem a földön, ugyanúgy játszadozik, mint L, csak nem kajával, hanem dominóval, dobókockával, legófigurákkal, mikor mi van kéznél. Számomra L haláláig izgalmas a sorozat, de valahogy le kellett zárni, és ez még mindig a legjobb forgatókönyv, amit el tudok képzelni.
  Light és L jellemrajza zseniálisan el van mélyítve, Misáé szintúgy, neki csak a karaktere idegesítő. L az emberi kapcsolatokat illető naivitásával és intelligens, cinikus humorával és Ryuk az almafüggőségével és szintén cinikus, szarkasztikus szövegeivel a komikum két legfőbb forrása. Mivel L halála után Ryuk is jó időre eltűnik, van még egy ok, hogy mitől olyan lapos az utolsó harmada.

Az anime az összes jó és rossz tulajdonságot megtartotta. Viczián Ottó hangja L-nek telitalálat, Misa picsogása irritálóbb, mint olvasva, de meg lehet szokni. A zene fantasztikus, tökéletes háttere az eseményeknek, szinte élőlényként kanyarog a történetben. A színvilág is passzol, minden tökéletes, a hibák ugyanazok, mint a könyvekben, de nem lehetett és nem is kellett ezeken változtatni, ez így kerek egész.
  Sajnos készült ebből a csodából egy filmváltozat is, igen, élőszereplős japán film. Értékelem az igyekezetüket, de ez a vállalkozás Ohba Tsugumi művének a lehető legdurvább megerőszakolása volt. Minden olyan audiovizuális alkotás, amiben élő emberek vannak jelen és könyvön alapul, kényszeresen változtat a cselekményen, és nem ritkán előfordul, hogy teljesen meggyalázza az alapanyagát.
  Így történt ez itt is: az amerikai L-t ázsiai színész játssza, a szőke Misának itt barna haja van, a halálistenek mozgásképtelen, XXL-es gyurmafigurák. Lehetetlen komolyan venni. Ha jót akarsz, Drága Olvasóm, megmaradsz a mangánál és az animénél.

Remélem, meghoztam a kedved a Death Note-hoz. A biztonság kedvéért megmutatom, milyen fasza fancuccokat lehet eBayről szerezni, és hogy milyen vicces figura ez az L. Aztán ha van véleményed, én kíváncsi vagyok, te meg tudod, hol találsz.

az a nyaklánc egy óra