Vasárnap
Az
anyukáját neki, hogy már megint kiesik a fülemből ez a nyomorult fülhallgató.
Ma Lumi napja van, rá vagyok kényszerülve a fülesre, és a fejhallgatót ráadásul
Berci lenyúlta, amíg vesz magának saját fülest az elromlott helyett, és mivel
én vagyok az egyetlen, aki rendelkezik egy fejhallgatóval és egy agybadugós
fülhallgatóval egyaránt, engem kellett meglopnia. Persze tök legálisan. Úgyhogy
Lumi a hangszórókból üvölteti a Tankcsapdát, én meg félpercenként erőszakolom
vissza a dugót a fülembe. Ez van.
Komolyan,
Lumi mintha nem is az ikerbátyám lenne, annyira különbözünk. Igazából egyik
tesóm se hasonlít rám, mert Lumi bolond, Berci gyagyás, Masni meg kicsi. De
előreláthatólag ő se lesz normális. Nem mintha én az lennék, de én nyugodtan
hülyézhetem a családom, mert egyedül nekem van eszem, csak én nem használom.
Ahhoz például ész kell, hogy kitaláljam, a Muci azért maradhat ébren tovább,
mint mi, mert reggel sok kávét iszik, és este ha akarna, se tudna aludni. Meg
azért is, mert az anyukánk, de ez mellékes. A Puci meg alszik a tévé előtt,
úgyhogy neki nincsenek ilyen gondjai.
Masni dörömböl az ajtón, Lumi meg
visszadörömböl neki, és most ezen röhögök. Masni ordít. Már nem röhögök. Most a
Muci ordít, hogy Lumi halkítsa le a zenét. Egyébként vicces, mert Lumi kábé
csak Tankcsapdát, Bon Jovit meg Rolling Stones-t hallgat. Meg néha AC/DC-t is,
ezek a leggyakoribbak. Nincs baj ezekkel, de egy idő után unalmas egy kissé. És
ha én az orrá alá dugom a Hollywood Undead-et, the Grenma-t, Arctic Monkeys-t,
Green Dayt, vagy Ivan & The Parazolt, akkor az én zenei ízlésem a ratyi.
Még jó, hogy legalább a Queen-ben, Depeche Mode-ban és Paramore-ban egyetértünk
az AC/DC mellett. Masni azt szereti amit én szeretek, úgyhogy ezzel már csatát
lehet nyerni Berci ellen, aki meg nyomatja a tuc-tuc zenéit. És ha
belegondolok, hogy az én fülesemmel… Nem, inkább nem gondolok bele. Masni amúgy
is most éli a rózsaszín korszakát, Berci meg a dubstep-eset (halványlila
rókagőzöm sincs, hogy az mi). Lumival legalább ebben az egyben hasonlítunk.
A sok egyéb különbség közül az egyik
eredendő különbség az, hogy ő maga választotta a nevét, én meg nem. Panaszra
nincs okom, semmi bajom a Manóval, de ez kicsit olyan, mint az eleve elrendelés
tana a sorskovácsosdi szöveggel szemben. Luminak az a mániája, hogy ő olyan
zseniális, meg szép és szerény, hogy valósággal világít. Egyszer a Discoveryn
vagy a DaVinci Learningen, már nem emlékszem, de biolumineszcenciáról volt szó,
és Lumi úgy döntött, hogy a „lumineszkálás”-ból rövidített „lumi” jobban
hangzik mint a világítás bármiféle-fajta rövidítése. Így avanzsált néhány éve
Péterből Lumivá. Bezzeg nekem születésem óta aránytalanul, felfoghatatlanul,
hihetetlenül, és minden egyéb tlanul meg tlenül hegyes fülem van, úgyhogy
asszem a szülésznő kezdte a manózást. Masni két okból kapta a nevét: 1. olyan
icikepicike baba volt, mint egy masni, 2. akkora haja volt, hogy a Muci mindig
masnit köt bele, amióta az eszemet tudom. Bercinek van a legviccesebb
története: a nagyapa sose volt kibékülve vele, hogy az első unokája Csongor
lett, és amúgy is mindig bercizni akart valakit, úgyhogy Berci csak papíron
Csongor, egyébként mindenki Bercinek hívja, mert már neki is az tetszik jobban.
Hú, bosszúhadjáratot indítok Lumi ellen…
Masni még mindig dörömbölt, és Lumi majdnem leütötte az én fuvolámmal. Az
enyémmel! Amikor tudja, hogy nem nyúlhat a hangszereimhez. A zongora a
tisztaszobában van, ami egyébként nappali, de mi tisztaszobának hívjuk, és
azzal amúgy se kéne csapkodnia a húgunkat, a gitár esetében már van némi
sikerélményem a „nemnyúlkapiszka”-háború ügyében, és a hegedűhöz se nyúlt egy
ideje, amióta fenéken böktem a vonóval, de úgy tűnik, a fuvola még védtelen. Ha
lenne dobszerkónk, amiért egyébként évek óta nyávogok, talán lecsapnám a
dobverőkkel. Addig meg marad az angolkönyv és a Harry Potter-varázspálca, mert
ezek Lumi tulajdonát képezik.
Szól a Muci, hogy menjek le vacsorázni,
és laska van vacsorára, úgyhogy egyelőre jegelem ezt a könyvírást, majd holnap
folytatom, mert holnap lesz tanítás és lesz más téma Lumi idiótaságain kívül.
Masni bőg…
Hétfő
Lumi
tökre megzizzent. Nem mintha eddig nem lett volna totálkáros, de ma az
iskolában megdobálta almacsutkával a céseket. Hogy almacsutkát honnét szerzett,
azt nem tudom. A tanci néniből meg amúgy annyira elegem van, hogy a hócipőm is
tele lenne vele, ha nem olvadt volna el tavaly télen. Nem baj, idén csinálok
újat, ha Masni nem ül rá a fiúk meg nem rúgnak bele, és beteszem a fagyasztóba.
Szóval elegem van a tanci néniből, mert nem hiszi el nekem, hogy Lumi idegesít
órán, és ezért inkább Lilli vagy Tammi mellett szeretnék ülni, mert ők a
barátosnéim és őket szeretem. Szökőévente egyszer ugyan Lumit is szeretem, de
olyankor se mindig.
Szünetben kis híján megpukkadtunk egyébként,
mert valaki hozott egy utóneves könyvet, és kiderült, hogy Tamminak a neve, ami
Tamara, azt jelenti, hogy datolyapálma. Ez a szó önmagában mulatságos, de Tammi
második neve, ami igazából harmadik, ha beleszámítjuk a Béradót is, de szóval
hogy Pálma. Béradó Tamara Pálma. Béradódatolyapálmapálma. Na ezen pukkadoztunk,
és Lillinek olyan vörös lett az ábrázata, mint a céklalé.
És amúgy azt is megbeszéltük Lillivel, hogy
hétvégén itt lesz nálunk Herripottert nézni. Berci a mai napig Helikopternek
hívja, ami idegesítő, noha nem szoktam komolyan ideges lenni, mert a nagyapa
mindig azt mondta volt nekem, hogy mi lesz később, ha már most idegeskedek.
A nagyapáról jut eszembe, szólt a Muci, hogy
megyünk látogatni. Ami attól eltekintve, hogy igencsak messze van, nem olyan
rossz dolog, mert van erdő meg falu meg minden lótücsök (lótücsök is van), és
nagyon jókat lehet ott játszani. A szomszéd Piroska néninek vannak tyúkjai is,
amiket mesterien meg lehet csúzlizni, ha felmászunk a nyírfára. Szeretem azt a
fát, mert ideiglenesen kuckókat építek rá, amikbe Lumi sose tud felmászni, meg
ugye Masni se, Berci meg nem mászik fára, mert arisztokratikus. Csak olyankor nem, amikor senki nem látja, mert
olyankor mászik fára ő is, meg sárcsatázik a Dáviddal, a barátosával, meg túrja
az orrát és néha csámcsog is. És én ezt is látom, például a nyírfáról.
A nyírfa átka, hogy potyog, és előszeretettel
potyog a potyadéka a lekváromba.
Na de lényegalényeg, és annak is a lényege:
péntek délután indulunk. Ahogy a Puci mondta a múltkor, Szegedtől Mecseknádasd
tényleg csak egy köpés. De szerintem amúgy még az óriások se köpnek ekkorát. Ha
már óriások, sose értettem a csizma-dolgot: amikor a fiúcska fölveszi, hogy a
bánatba léphet hét mérföldet? Megnő ő is akkorára, hogy egy lépése hét mérföld
legyen, vagy a föld megy alatta össze, vagy teleszkópos lábat növeszt, vagy
teleportál lépés közben? Még filozófiálok róla a nagyapával is. Csak kitalálunk
valamit. Annyi mindenre rájöttünk már együtt, még az örökké megválaszolatlan
„Miért piros a majom feneke?”-paradoxonra is. Nem tudom, mi az a paradoxon, de valami kérdésféle, és olyan jól hangzik, hogy ide kellett írni. De lehet hogy a
fogkrém. Mindegy. Majd ha híres író leszek ezzel a könyvvel, ami tulajdonképpen
napló, de nem szeretem ezt a szót, szóval majd a kiadó beleköt ahol akar, de én
úgyis visszakötök, merthát mégiscsak én írom a magam könyvét és nem a kiadó.
Naugye. Szóval a majom feneke, pontosabban csak a páviánféléké azért piros,
mert kicsípi a kaki. Masniét is kicsípte, amíg pelenkás volt. Erre való a
popsikenőcs.
Most egyébként az ágyamban vagyok és retek
nehéz így írni. Főleg mivel az ágyamban hentergésen meg szundin kívül mást nem
is lehet csinálni. Egyrészt mert az ágy erre való, hentergésre és szundira, meg
pihire, másrészt meg mert függőágy.
És zárójelben hozzáteszem, hogy ma az én
napom van, és 15-ösön szól a Green Day, azon belül is a Holiday, de annak
mindjárt vége és akkor következik a Boulevard Of Broken Dreams, aminek
végestelen végig tudom a szövegét. Berci szerint nem jól, de ez nem von le az
értékéből, mivel ő egy szót se tud belőle. Ez így ebben a formában nem igaz,
mert azzal, hogy tudja a címét, már négy szót tud a szövegből, de ez
lényegtelen. És mint azt Lillivel megdiskurzusoltuk angolórán, amikoris
mellettem ül: a lényeg lényege lényegében lényegtelen. Értelme nincs, de jól
hangzik és nyelvtörőnek sem utolsó.
Mára ennyit poétai vénámról és annak fényes
csillogtatásáról, meg ilyenekről, mert a neném a múltkor hozott juharszirupot
és ma van palacsinka, és ezért ma bontjuk meg, és ha nem táborozok le a
konyhában jó előre, egy csepp se jut nekem. Egyébként szerintem a palacsinkát
is csak mi hívjuk palacsinkának, mert eredetileg tével van. Mármint nem úgy
hogy talacsinka, hanem palacsinta. Szóvalhogyakkorna. Megyek tábort verni, ami
bajos lesz a konyhakőbe. Jó, majd cölöp nélkül.
Kedd
Arra
ébredtem, hogy Lumi a fülembe óbégat, hogy menjünk Mongóliába. Masninak roppant
tetszett ez a csodás reggeli közjáték, úgyhogy a nap hátralévő részében vidáman
énekelgette, hogy megyünkamonóba, megyünkamonóba, és tündéri táncot lejtett
hozzá. Mert ugye táncot lejteni szokás, nem leejteni.
Egyébiránt ma igencsak boldogságos volt a
hangulatom, mert a tanci néni adott csillagot az ötösömre énekből, mert azt a
rózsás dalt (az egyiket a sok közül, leírom ha eszembe jut) eljátszottam
furulyán, zongorán, meg gitáron is. Mondtam, hogy holnap eljátszom gitáron és
hegedűn is, csak azt ugye el kell, hozni, de inkább gyorsan adott egy
csillagot, és azt mondta, üljek le. Nem baj, majd eljátszom a Mucinak.
Jaj de fura szaga van a veddfölkémnek, most
érzem csak. Nem rossz, csak idegen szag. Majd kifilozófiálom ezt is. Meg
pszikhóanalizálom is. Halványlila segéd ficcenetem sincs, hogy az miféle, de a
Puci ezt szokta a betegekkel a munkahelyén. Vagy valami hasonlatost.
Szerintem nekem is a kádban kéne
gondolkodnom, mint a görög bácsiknak, és akkor én is zseni lennék, de a
pucéranutcánfutkosós részt mellőzném a zseniségemből. Csak ha elmegyek fürödni,
hátha rájövök, mi volt a rózsás dal, meg mitől van idegen szaga a
veddfölkémnek.
1 óra
20 perc múlva A víz tényleg csodákat tesz. Például életben tart, meg
tisztán, meg tényleg rájöttem mindenre. Igaz, hogy elaludtam a kádban, így
akaratomon kívül jól hajat is mostam, és ki is hűlt a víz, de ez most mind nem
fontos. Annyira. Mert azért ahhoz elég fontos, hogy vegyem a fáradságot leírni.
Szóval a rózsás dal úgy volt, hogy: Két szál pünkösdrózsa kihajlott az útra, el
akar hervadni, nincs ki leszakítsa. Valahogy rossz benne egy ragozás de én nem
értek hozzá, csak valahogy fura az egész. Na igen, a veddfölke esete pedig a
következő: összecseréltem a Lilliével, mert neki is ugyanilyen van, és nem fura
meg idegen a szaga, csak Lilliszaga van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése