vörös

Ervin nem vette föl a telefont.
Mia már órák óta próbálta hívni, és kezdett kétségbe esni. Körülnézett a szobában: a szokásos rendetlenség. Két Rubik-kocka az asztalon (egy háromszorhármas és egy négyszernégyes), mellette könyvtári könyvek kupaca, tetején az olvasójeggyel és egy doboz cigivel. Az ágyon és alatta szennyes zoknik és alsógatyák. Egy összegubancolódott fülhallgató a falnak támasztott gitár nyakára lógatva.
  Mia sorra megérintette a könyveket és képregényeket a polcon, kirámolta a ruhákat a szekrényből, normálisan összehajtogatta, majd visszapakolta őket. Újabb hívás Ervinnek. Semmi.
  Kinyitotta az ablakot, hogy elszívjon egy szálat az asztalon talált cigarettából. Ahogy nyílt az ablak, az üvegben megvillant valami. Valami vörös. Talán Mia haja.
  - Eh, fenét - rázta meg a fejét a lány. - A hajam sötétbarna, a legkevésbé sem vörös.
  Mia rágyújtott, és tovább hívogatta Ervint. A fiú továbbra sem válaszolt.
  Hirtelen megszólalt egy riasztó odakint, és a lány ijedtében elejtette a telefont. Az zuhant, és a járdánt földetérve darabokra tört.
  - Basszus! - üvöltött fel, és a cigit is elejtette - félig-meddig szándékosan. Becsapta az ablakot, és újra meglátta a tükörképét. A haja vörös volt.
  Kiszaladt a lakásból, és már a lépcsőházban futott lefelé, hogy összeszedje a mobil darabjait, amikor ismerős dallamot - a gyűlölt Telenoros csengőhangot - hallott a farzsebéből, és kivette onnan a telefont. Ervin hívta.
  - Szia, kicsi, miért hívtál? - szólt bele Ervin.
  - Szia, öö... - Mia már rég elfelejtette, mit akart neki mondani. Visszarohant a lakásba, egyenesen a fürdőszobába, és a mosdóba dobta a cigarettát, ami elkezdte kiégetni a másik farzsebét.
  - Te Ervin - motyogta a tükörképét bámulva -, milyen színű a hajam?
  - Vörös! Hol élsz te, kicsi? Te mondod mindig, mennyire imádod a hajad, és hogy irigylik mások. Ha most azt mondod, csak festett, és igazából szőke vagy...
  - A tükörben barna. - Az ablakban vörös, tette hozzá gondolatban. Apropó, az ablak!
  Visszarohant Ervin szobájába, és kinézett az ablakon. A járdán csak egy eldobott műanyagpoharat és néhány falevelet látott, a telefonnak se híre, se hamva. A kezében volt, sértetlenül.
  - Nem értem - suttogta halálra váltan. - Miért vörös?
  - Kicsi, nem tudom mi van veled, de le kell tennem. Szeretlek!
  Ervin letette.
  Mia nem értette, miért vörös a haja, és mi történt a telefonnal és a cigivel. Újra kinyitotta az ablakot, és kidobott egy tollat. Várt egy kis ideig, és a toll is eltűnt. Ez viszont nem a farzsebébe került vissza, hanem a könyökhajlatába, és beleállt a vénájába.
  - Aú! - ordított fel fájdalmasan, majd rémületében Ervint kezdte szólongatni, noha tudta, hogy a fiú nem hallhatja meg.
  Pislogott, és amikor újra kinyitotta a szemét, egy vörös hajú, fehér köpenyes nő éppen kihúzta a tűt a karjából.
  - Semmi baj, Mia.
  - Hol van Ervin? A vörös hajú nő arca kettészakadt, megcsavarodott, majd eltűnt. Mia megint érezte a fájdalmat a vénájában. Aztán a nyugtató szétáradt a testében, és az orvosok rázárták a szobája ajtaját.

2016. 01. 05.