Gyanakodhatsz, hogy egy halloweeni bejegyzéssorozaton munkálkodom, és nagyon ügyes vagy, pontosan ezt teszem. Már említettem, hogy rászoktam a horrorfilmek nézésére (éjjel, sötétben, egyedül, ofkórsz). Ma estére összeszedtem párat, horrort is meg halloweenhez köthető vígjátékot is, hogy legyen egy ilyen creepyfilmes maratonom is, meg hogy ha jól választottam filmet, bicskával járjak ki vécére.
Mielőtt belevágok, megosztanám veled (szotyolahéjban), hogy miket néztem mostanában:
- AZ (It): "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"-kategória. Nem akartam megnézni, mert mindenki látta, én meg persze senki mellé nem kellettem a moziterembe, hát akkor majd csakazértse, de végül megnéztem (és titokban is akartam tartani). Mély nyomot összesen az hagyott bennem, hogy a vérpucolós jelenet betétdala egy Cure-szám, a Six Different Ways, és ezt igenis tudnia kell a világnak, mert csak én tudom, és fáj a lelkemnek, hogy ilyen ismeretlen manapság a Robert Smith-kultusz fogalma.
- A FIÚ (The Boy): Megdöbbentően jó volt, majdnem klisés első egy órával, aztán egy remek fordulattal és kevés jumpscare-rel. Igen, a második felét néztem egyedül. Most először fordult elő, hogy Márk aludt el filmnézés közben, és nem én.
- CARRIE (Carrie): King-adaptáció, Márkkal néztem, nem tetszett. Hatásosabb lett volna, ha Carrie nem kezd el táncolni a telekinézises mutatvány közben, és ha a film nem görcsöl rá ennyire a menstruációs ciklus misztikus fogalmára, meg az elcsépelt amcsifilmes-középsulis hierarchiára.
- ADDAMS FAMILY: A GALÁD CSALÁD (The Addams Family): Végigröhögtem, halloweeniesen spooky, ahol kell, de egyébként egy kedves, szórakoztató filmecske, tipikusan ajánlom kishúggalfilmnézős estékre.
És akkor ma éjjel, egy kaktuszos bögrére való kávéval karöltve:
MADARAK
(The Birds)
Éljen, egy film egyenesen 1963-ból, a keményre dauerolt frizurák, meseszép autók és félrecsúszott magyar szinkronok idejéből... és a nagy nevű Alfred Hitchcock elméjéből.
Bár ez a film műfaját tekintve horror, illetve thriller, és az agyadba mászva kéne bántania a közérzetedet, nálam ez a hatás teljesen elmaradt. Mindenhonnan azt hallom, hogy mennyire nyomasztó, és nem vizuálisan csinál ki, hanem szépen ráül a lelkedre, ezért ebből a szempontból csalódtam. Plusz a hatvanas évek technikája helyenként nevetségessé teszi az animációt, de ez van, nem lehet minden régi film Star Wars.
Bőségesen kárpótolt viszont maga a cselekmény, hogy a szereplők nem rohantak sehova, hanem ráérősen beszélgettek, vezettek, dohányoztak, nem kellett fél órába húsz akciójelenetet és negyvenkilenc jumpscare-t sűríteni, mint az utóbbi időben. A Tippi Hedren alakítása Melanie-ként zseniális volt, Mitch-ről azonban elég keveset tudtunk meg. Engem érdekelt volna, hogy zajlottak azok a bizonyos nőügyek, jobb ember-e, mint amilyennek én gondolom, mennyire voltak komolyak a szándékai Melanie-val, vagy úgy általánosságban, mitől bolondult meg Bodega Bay összes madara.
A FEKETE RUHÁS NŐ
(The Woman in Black)
Nem veszi be az agyam a szőrös Harry Pottert mint horrorfőhőst, végig röhögnöm kellett. Sajnálom, ez az igazság.
A vége felé már sikerült elvonatkoztatnom a ténytől, hogy Daniel Radcliffe varázspálca és Nimbus 2000 nélkül szaladgál a kísértetházban, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy a horrorfilmek megszokott ostoba női helyett most ő van itt, hogy szekrényeket nyitogasson, és szellemek után futkosson. Tudom, hogy nincs horror ilyen arcok nélkül, de ez még egy fekete ruhás kísértetnél is valószerűtlenebb.
Ez persze az összes kísértethistóriáról elmondható, ennek a filmnek a sajátossága egy tök ügyesen felépített, enyhén hátborzongató atmoszférában, jó sok esővel meg hullával, Herripotter háta mögé lopózó árnyékokban és mocorgó, kitömött majmokban rejlik. És ha nem laposodik el kicsivel a fele után, talán még ajánlani is tudnám ezt a filmet. Így csak az első felét.
ADDAMS FAMILY 2: EGY KICSIVEL GALÁDABB A CSALÁD
(Addams Family Values)
Az első részhez hasonlóan most is remekül szórakoztam. Addamsék öltözködése, mindennapjai, beszédstílusa nemcsak abszurd, de jókora mennyiségű önirónia fűszerezi. Amit csak ki lehet forgatni, azt fenekestül felforgatják, guillotine alá vetik, fürdőkádba fojtják és csak utána rakják össze, szinte Monty Python-szintű jellemkomikumokat teremtve meg ezzel.
A történet persze kiszámítható és nem is igazán leleményes, sőt, már az elején az arcomba csapják a végkifejletet, nehogy véletlenül katarzisban legyen részem, de ez senkit nem érdekel, amíg lehet a galád családon röhögni. És lehet. Mindig.
Főleg Wednesday-n.
Imádom.
Most, hogy telezabáltam magam sütőtökös sütivel és még filmeket is néztem, azt hiszem, aludhatok is egy kicsit.
Jó éjszakát, gyerekek, álmodjatok rémeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése