csendben ülök és csendben hallgatokvárom, hogy jöjjenek azok a jobb napok,amikről mindig is szó voltamikről mindig is szó voltvaníliaillat lengi be a szobáteszembe jut az a kálium-bikromátamit a szondákba raktakamit a szondákba raktakfekete ujjakkal csikket szorongatokvárom, hogy eszembe jussanak a régi rockdalok,amiknek tudom a szövegétamiknek tudom a szövegétaddig is szédelgek, nincs meg a helyemforog a világ, mi történik velem?keresztbe állnak a lábaimkeresztbe állnak a lábaimbasszgitár szóló reszket a fülembena hangokat majdhogynem utána éneklemszőke ripacs néz a szemembeszőke ripacs néz a szemembeaz ember, aki eladta a világotbelőle biztosan túl sokat is látottgyűlöljük meg értegyűlöljük meg érterohanjunk csak ki az éjszakábaérezzük, mennyire lóg az eső lábaa szennyes levegőbena szennyes levegőbennem fájhat, nem fájhat, úgyis holtak vagyunktitokban ezzel hitegetjük magunktudjuk, carpe diemtudjuk, carpe diemhát fogyasszunk csak, barátaim, rajta!kit zavar, hogy ez nem az a megszokott fajtavárosi kavalkádvárosi kavalkádemberséget érzünk, elrettenünk tőleha egyszer kóstoltuk, nem elég belőle,de hol találhatunk még?de hol találhatunk még?iránytűt szeretnék, hogy elvezessen felékibökje a vénám, csöpögjön csak a lé,a sűrű, sötét véra sűrű, sötét vérúgyis halott vagyok, ezért kell most élnemfel kell ébreszteni egy mélyen alvó énemkoffein kell most nekikoffein kell most nekiés akkor majd végre kinyitom a szememés köszönetet mondok és sose ítélkezema magamfajta roncsokona magamfajta roncsokona magamfajta roncsokona magamfajta kibebaszott roncsokon
2017. október 7., szombat
roncs
...avagy az első és eddig egyetlen olyan vers, amit nem feltétlenül alkoholtól módosult tudatállapotban írtam. Eddig két ember olvasta összesen, mert nem kifejezetten jó vers, és mert nem is éreztem úgy, hogy valaha fontos lehet... de most mégis az, én sem tudom, hogy pontosan miért. A hasonló zenei ízlésű Olvasóimtól várom a ráismerést arra a bizonyos szőke ripacsra, akinek a hangjával azt az éjszakát töltöttem, amikor ez a szöveg született, a közeli ismerőseimtől pedig a felbukkanó életfilozófia szerzőjét. Igen, slammeltem már róla, jó helyen kotorászol.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése